Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Gömöry János: II. Rákóczi Ferenc emlékezete

legrettenetesebb idejét, amikor a szerencsétlen kimenetelű Wesselényi összeesküvés elfojtása után elevenen megnyúzás, karóba húzás, nyárson süttetés, protestáns lelkészek gályákra hurcoltatása és más ehhez hasonló szörnyűségek hirdették a bécsi udvar eltökélt szándékát: megtörni, megalázni és szolgaságra juttatni az országnak minden népét; kiirtani a lázadásra mindig kész magyarságnak még az irmagját is. S az önmagával meghasonlott, az emberi erőt szinte felülmúló megpróbáltatásokban önbizalmát vesztett, kétségbeesett lakosság most pártokra szakad: kuruc a labanc ellen, katolikus a protestáns ellen, magyar a magyar ellen, szlovák a szlovák ellen, ruszin a ruszin ellen, szóval testvér a testvér ellen ádáz harcot folytat. Valóban úgy tűnik fel, hogy a töröktől, osztráktól egyaránt szipolyozott ország népe elpusztul és Bécs célját éri.

I. Lipót tanácsosai nem akarnak mást, mint megteremteni a Középső Dunavölgyében a korlátlan hatalmú császárságot. Mintaképül Franciaországot tekintik, ahol Richellieu és Mazarin a különböző kis hercegségekből és grófságokból összetákolt országból megteremtik a Bourbonok korlátlan hatalmú királyságát. így XIV. Lajos már joggal mondhatta magáról, amikor trónját elfoglalta: „L'état c'est moi!" A Habsburgok uralma alatt levő országok különböző történeti fejlődésen átesett népeit azonban egybefogni, egyéniségüket megölni veszélyes vállalkozás volt. Ám ennek a politikának a helyzet kedvezett. Nincs Európában még egy dinasztia, amely vetekedett volna a XVIII. század elején a Habsburgok világraszóló hatalmával. A spanyol Habsburgok kihaltával most tart igényt e család Spanyolországra, ennek gazdag melléktartományaira és mérhetetlen kiterjedésű gyarmataira. Épp ezek miatt kerül szembe az ú. n. spanyol örökösödési háborúban a Bourbonokkal és van reménye, hogy még a Napkirály, XIV. Lajos személyét környező gloiret is megtépázza, hiszen a császári hadsereg fővezére: a legyőzhetetlen