Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Gellért Oszkár: Asszonyok mit visztek magatokkal? (vers)

S nekem kellett kiszórnom őket

Uj magvetőként újra az égre,

Hogy megkeressem az elsőt

És megtaláljam az utolsót:

Esthajnalcsillagom, a te szemedet, anyám.

ASSZONYOK MIT VISZTEK MAGATOKKAL?

Kérdezd meg ősz anyád, melyik volt életében A perc, aminek tiszta örömét Magával viszi a másvilágra is?

Azt mondják majd:

Mikor először mozdultál meg a szíve alatt.

Kérdezd meg ifjú hitvesed, szent emlékes közül Ö mit visz magával?

Azt mondja majd-Mikor először gondolt arra,

Hogy gyermeke fog tőled születni.

Kérdezd meg vénleány-hugod. mit visz magával?

Azt mondja majd:

Egy álom reményét.

Álmában egyszer magzatának ínye közé dugdosta bimbaját.

S kérdezd még meddő szeretőd, mit visz magával? Azt mondja majd, hogy a hitet.

A hitet, hogy a másvilágon

Tárt karjai közé fut majd egy kicsi angyal

S ölébe fúrva fejét azt gügyögi:

Oly régen várlak már, anyuskám.

GELLÉRT OSZKÁR