Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Csizy-Marek Mátyás: Zene

nem mer megesküdni ártatlanságára', mert fanatizált lelkében most már maga is hisz megszállottságában. A tömeg hisztériás hörgéssel ordítja máglyahalálos ítéletét: Boszorkány!

Respighi zenéje legnagyobbrészt eltakarja a szövegkönyv szerkezetihiányosságait és a Wagner óta begazosodot't zenedráma útját igyekszik továbbépíteni. Partitúráját a simulékony dallamosságok helyett az alakjellemzés szolgálatába állítja ugyan, de zenéjéből hiányzik a Wagner zenedrámai ereje. A Láng; zenéjén erősen érzik Raspighi tanítómesterének Rimsky-Korzakow-nak hatása, sőt itt-ott Puccinin kívül még Kodályra is emlékeztet.

Respighi operájának legtündöklőbb részeit a hatalmas drámai erővel megszerkesztett! tömejgkórusokban találjuk meg. Ezek a kórusrészek adják meg a műnek ezt a hibákat is megbocsájtó jelentőségét, melyet Turandot óta egy új operában sem lelhetünk fel: a műfaj újkereső fejlődését.

Silvana nagy drámai rátermettséget kívánó szerepét Bodó Erzsi énekelte. Hangilag eddigi alakításainak legjobbját nyújtotta, de színjátszása még mindig modoros, Amit, ha le tud küzdeni, egyike lesz legjobb, játszani is tudó énekesnőinknek.

Gere Lola Ágnesét, az üldözött boszorkányt énekben és játékban olyan megfázó életszenvedéssel karakterizálta, hogy egy pillanatra szinte kikapcsolódtunk a zenéből s csak a színésznőt csodáltuk benne.

Halmos János is kifogástalan volt Donello szerepében. Budanovitsi Mária drámaian vádoló Eudoxia-ja a babonákba kapaszkodó lelkiismeret megtestesülése volt. Palló Imre hangjának minden bensőséges melegével énekelte Basiliot, a partitúra legegységesebben megírt szerepét.

Nagyraértékeljük, hogy az egész együttes örvendetesen igyekezett szabadulni az operajátszás elavúlt kereteiből. Az sem elkedvetlenítő, hogy az új forma keresése közben néhai eltévedtek és ezeket a kis tévedéseket később korrigálhatják. Ilyenirányú törekvést az est többi szereplőiben, Orosz Júliában, Szilvásy Margóiban, Vitéz Tiborban és Lendvay Andorban is felfedeztük.

Az egész előadást elöntő frisseség leginkább ifj. Oláh Gusztáv érdeme, akinek mostani rendezése évek óta a legjobb. A legjelentéktelenbb statiszta is indokoltan van a színen. Az est sikeréből Oláh nemcsak mint rendező, hanem mint a korhű díszletek és jelmezek tervezője is méltán vette ki részét.

Failonitól már megszoktuk, hogy a legnehezebb partitu-