Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Csizy-Marek Mátyás: Zene

melynek megszólaltatása nehéz feladat elé állítja úgy az együttes, mint a karmester tudását.

Á svájci Tanítóegyesületek háromszázötventagú vegyeskara élén Ernst Kunz keltette életre a híres mű csodálatos hangzásait. Hivatott karvezető, művészegyéniség, aki akaratát és művészi elgondolásait maradéktalanul tudja átültetni együttesének „hanganyagába", amelyből így bő sugárzással nő fel a mű minden áhítatos szépsége. Igaz, maga az együttes is szinte felülmúlhatatlan kórustechnikával rendelkezik, azonban a legdöbbenetesebb kórushangok is csak egy hivatott karmester kezenyomában fakadhatnak fel. A svájci dalosok olyan pianókat produkáltak, melyek inkább csak a sejtés melegágyában fogannak életre, hogy aztán döbbenetes suhogással ássák be magukat a hallgatóság leikébe.

A „dies irae" fenséges hang'tömegei felett Hűn i-Mihacsek Felicia, Nüesch Nina, Salva toré Salva ti és a Lucernba elszármazott Alvári Lőrinc magágszólam-hangjait éreztük egybeforrni a mű egységes szellemével.

Külön elismerés illeti az est egyik láthatatlan szereplőjét, Sámy Zoltánt is, aki a közreműködő Budapesti Szinfónikus Zenekart ,ai partitúra hangszeres részére már előzetesen betanította. Ez a fiatal zenekar most már méltó támasza lehet művészetben megöregedett énekegyütteseknek is.

Vígopera-est.

A Zeneakadémia nagytermében.

Fiatal énekesek közös akarattal, egymást segítve alakítottak egy kamaraegyüttest, mely feladatául tűzte ki megismertetni a közönséggel a nálunk ismeretlen kamara operákat.

Mostani első előadásukon Méhul kincskeresőién kívül Mozart A. színigazgató című és Offenbach Piaci dámák című operáját mutatták be. Mindhárom mű gyöngyszem az operairodalomban, s éppen kamarai mivoltuknál fogva fokozottabb tudást igényelnek a szereplőktől.

Az együttesnek kétségtelenül legjobb tagja Eyssen Irén. A vígoperai szereplésre nemcsak friss, kultúrált hangja teszi alkalmassá, hanem nagyszerű színpadi érzéke is tehetséget árul el a műfaj iránt. Szabó lllus az ismeretlenségből ugrott az együttes legjobbjai közé, s méltó társa volt Buday Mária és Kishonty József tudásának. Somogy István túlzott „alakításával" teljesen lerontotta a> hangjában felfedezhető szépségeket. Ez a túlzottság a rendezésében is megnyilvánult. Egy