Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Németh Antal dr.: Bánk bán a színpadon (Egy készülő könyv bevezetése)

sorát Veit Webertől fordította, akire különben Katona maga is hivatkozik, mint forrásra, drámája első kidol­gozásában. A mi individualista korunk túlzott „erede­­tiség"-kultusza, mely minden leírt szót és minden kis ötletet védjegyeztet, hogy — tantiémet szedjen utána, megbotránkozik ezen és nem gondol arra, hogy más korok másként vélekedtek e kérdésről. A görög ara­­matikusok nem egyszer dolgoztak fel már megírt té­mákat, nem szólva arról, hogy drámáik meséi közismert mithoszok voltak. Shakespeare és Moliere nemcsak té­máikat vették onnan, ahol éppen találták, de sorokat is átolvasztottak műveikbe más darabokból. Nem az egész vagy a részletek eredetisége, hanem a mű kon­cepciója, belső felépítése, a téma költői átlelkesítése jelentik a dramaturgiai értéket. Nem Veronese alkotá­sa-e az a kép, amelyen egy-egy figura ruháját vagy más részleteit valamelyik tanítvány festette? És mert a reneszánsz idején szokás volt ókori romok köveiből emelni főurak palotáit, egy-egy beépített, faragások­kal ékített antik kő talán materiális súlyával esik-e lat­ba az új épület szépségének és értékének megépíté­sénél az alkotó építész terhére a mérleg serpenyőjé­ben? Veit Weber önmagukban értéktelen és feledésre ítélt mondatai Tiborcz ajkán találták meg halhatatlan életüket! Katona József lelkének lombikjában olvad össze a történelmi tárgy alapanyaga mindazzal a ha­tással vagy esetleg átvétellel, amit a BÁNK BÁNban az irodalmi vegyelemzés kimutat. Az így nyert ered­mény azonban egyetlen és utánozhatatlan, mert egy alkotó zseni lüktető vére is átömlött belé és szerves vegyületté vált a szervetlen anyag. Az élet misztériu­ma pedig olyan csoda, amely előtt szentségtörés plá­giumról dadogni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom