Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Balla Borisz külföldi naplója. Sullavan

BÁLLÁ BORISZ KÜLFÖLDI NAPLÓJA

SULLAVAN

Innsbruck.

ÚJRA BEMEGYÜNK ide, a film ópiumbarlangjába. A világ mai nagy filléres szanatóriumába futunk; egy kétpengős hollywoodi injekcióért jövünk odakintről. Az emberek egymás hegyán-hátán rohannak mostanában a mozi plüsfotel-fedezékébe; különböző „hírek" és „nyilatkozatok" bombázzák és kergetik szegényeket, azt a szolid, tartós „idegállapotot" ébresztve, mint a srapnell s a phosgén-gáz a harctereken. Az idegek ellensúlyért könyörögnek, a világ hasa Danzigtól Londonig csikorog, a karlsbadi kúrát azonban most Joan Crawford és Silvia Sidney produkálják. Ülök a moziban; nem fontos. Ez a komédia úgylehet ér annyit, mint az a másik, amivel életünk kedveskedik; amellett olcsóbb és itt a sztárok örjöngenek s nem mi.

Az ember ma már alig nézi, mit játszanak és ki játszsza. A világ tele lett ismerősökkel, akikhez semmi közünk, száz nevet kel! megjegyeznem Jeanette Macdonaldtól Willy Fritschig, akiket a film rámkényszerít, kikről, ha éjjel felébresztenek, akár érdekel, akár nem, sajnos, meg tudom mondani, milyen a hajuk színe és balszemüket hogyan meresztgetik, ha mérgesek. Egy karcsú mozgó sztár-massza ez; élvezet-zuhatag, édes, ritmikus idegfürdő két schillingért, vagy öt frankért. Az ember ring fölötte, a zene és a képek hullámain, a szereplők legtöbbike ma már csak ürügy, hogy az egésznek értelme legyen. Kicsit leresztjük a szempillánkat s a tájak, kellemes, ápolt emberek, tiszta és ügyes mozdulatok ködében nem a művészet a lényeg, s nem a gondolat. Mintha el is felejtenék s mintha sokszor el is szeretnénk felejteni a