Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Marék Antal: Akik Szlovenszkóból elszármaztak… Féja Géza (Léva)

deka a legtisztább, célja a legemberibb s eszközei a legművésziesebbek, mert az ősi kultúra tisztaságából táplálkoznak.

Féja Géza újabb irodalmi munkája az a mesegyűjtemény, amely éppen a Kazinczy szövetkezet kiadásában jelent meg az elmúlt hetekben. Szerves kiegészítője ez annak a programnak, amelynek körvonalai már is egyre jobban kibontakoznak. A mese az első irodalmi élménye az embernek. Sajátságos, hogy ez az első élmény, amelynek már meg vannak a klasszikus mővelői is, milyen színes, mennyire gazdag s minő szellemes. Amint a gyermeki arc bája, a gyermeki szó édessége, a gyermeki mosoly tisztasága elpusztul, velevész ez a gazdag képzelőerejű irodalom is. Amint a falu belefelejtkezik nyomorúságába, elapad ez a csodálatos forrás, érthető tehát az a félelem, amelylyel ma Féja Gézáék aggódnak a magyar falu életéért. A magyar gyermek, aki az első népmesék édes anyatejével táplálta szelleme első sejtjeit, abban a pillanatban, amint felcseperedik egy kissé, elszakad ettől az irodalmi élménytől, mert a folytatást elmosták az évszázadok. így szakad el a magyar legényke a mese anyamellétől, idegen tejet szív később magába, nem csoda hát, ha vérbeli kapcsolata megszűnik azzal a néppel, amelyből vétetett.

Féja Géza most nyugtalan ujjakkal benyúl a mese kincses tarisznyájába, pazarló kézzel asztalunkra szór egy halomnyit s hírt hoz a magyarság mesélő hajlamáról s a magyar mese világáról. Nem gyermekeknek szánta ezeket a meséket, hanem felnőtteknek. A nemzeti kultórát innen kell újrakezdeni, mert ezekben a mesékben „az emberi kifejezés művészetének minden hangját, a nagy emberi kérdések egész bonyolult világát, a síró s nevető földi sorsot és a felszabaduló, vidáman barangoló emberi szellemet, képzeletet egyként megtaláljuk benne".

Az Élet és álom dokumentuma ennek a népiségnek