Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Egri Viktor: Madelaine

Aztán ez a mozi, ez a váratlan ajándék, ez az Ízelítő a békéből, Psylander kábító polgári eleganciája, igen, az élet végre megfordult, vége a súlyosan kínzó s félelmetes napoknak, a soha be nem vallott, de eltitkolhatatlan örök rettegésnek, az éjszakák szörnyű félelmeinek, hogy most csap ránk orvul valami láthatatlan gázzal a halál, vagy egy gránát temet be és ott fulladunk valamennyien tehetetlenül, vagy cafatokká szakad a húsunk itt a küszöbön, a szabadulás első perce előtt. Ez a béke már, a béke, hiába kering fölöttünk bomlottan néhány gépmadár és hiába szólnak még Verdun alatt az ágyuk, itt vagyunk polgárok közt, holnap tovább vonulunk, ágyban alszunk, párnával fejünk alatt.

Hirtelen búcsút vettem Dénestől és siettem vissza szállásomra.

— Nem

jönne el velem a moziba Psylandert megnézni? — invitáltam a lányt.

Madelaine a fejét rázta. Az öregasszony a kályhánál abbahagyta munkáját és sötéten figyelt. Zavarba hozott a visszutasítás.

— Talán

nem szabad? — átfutott rajtam a gondolat, hogy ezek az alapos németek eltilthatták a civileket a mozitól.

— Bárki

mehet, aki fizetni tud, — mondta a lány, — de mi nem járunk moziba.

— Sohasem?

— megmakacsoltam magamat, egyre jobban bosszantott ez a hideg visszautasítás. — Elmegyünk hármasban, úgy-e, kedves mama, maga is velünk tart.

Az öregasszony felállt és közelebb jött. Nagyon soká nézett, vörös volt a szeme, talán ő is sírhatott, nagyon feldúlhatta őket ez a nap; kicsit röstelkedve álltam vizsgáló tekintetét, olyan idegen volt ez az asszony, idegennek nézhetett engem is, alig értettük egymás beszédét, ő a németet, én a franciát. Világok