Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-05-01 / 5. szám - Reményi József: Mint eszelős… (vers)
MINT ESZELŐS... Mint eszelős, ki azt hiszi, hogy koponyája edény, benne kering a vér, a vér, s csodálatos teremtmény, hisz' az Úristen pennáját gazdag vérébe mártja, s ezzel írja a sorskönyvbe regényét, s közben várja, hogy a makacs dölyf, az ördög, a tűzben himbálódzó karját, lábát csak megunja, s a bűnnel fáradozó fejét végre felkínálja az Úrnak s beismeri, hogy gőgtől duzzadt dacszava céltalanul keveri a sűrű lét a gödörben, az emberi végzetben, mert egyféle az igazság a végben s a kezdetben, csenevész biz'az akarat, ha gonosz a csirája, elfojthatatlan az erény, ha Isten a királya. Ilyen néha, ily zavart s szép a szívem konok hite, s ha bottal ütöm is nyomát álmomnak s ha elvitte a rossz minden reményemet s nem mondta: befellegzett, s cserbenhagyott a barátom s a semmibe evezett erőm, szándékom, szerelmem, és földönfutóvá lett,
