Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-05-01 / 5. szám - Féja Géza: A Phoenix s az ő fészke
A KATONA ÉS AZ ÁLLAMFÉRFI. A „Török áfium ellen való orvosság" olyan tökéletes külpolitikai seregszemlét nyújt, mint vagy két század múlva az új nagy magyar válság alkalmával Kossuth. Ez az államférfiú egyik pólusa. Befelé pedig a „belső revíziót" sürgette: „reformáljuk magunkat elsőben, kik elei vagyunk az országnak, azután az alattunk valókat." S e „reformálást" a saját életében éppenúgy végrehajtotta, mint a katonai s az államgondolat síkján. Zrínyi gondolkodásában nincs osztály, nincs felekezeti tagoltság, vagy részletérdek, mindennek helyét valami új, tagolatlan egység: a nemzet foglalta el. A nemzet, mint katonai s politikai erő, érdek és egység. Benyúl a nemesi fészkekbe, a nemesi fiatalság léha életébe, a züllés gócaiba. A hadsereg fenntartása érdekében az oltárokról is el akarja venni az aranyat és ezüstöt, ha szükséges. Nem hajlandó a katholikus gondolat nevében a protestáns Erdélyre támadni s nem hiszi, hogy Istennek tetszenék az eféle háborúság. Helyteleníti, hogy a papság kilép a vallási élet köréből s politikai ügyekbe ártja magát. A király országát vezesse s népét boldogítsa és ne ájtatoskodással fecsérelje idejét: „az áhitatosságok inkább vannak ama melancholiai inclinatióból és az nagy dolgoktól való félelemből, hogysem isteni szeretetből és igaz buzgóságból." S e merész kritikai hangot szinültig vallásos lélek ütötte meg, anélkül, hogy vallásossága csorbult volna. De nála a vallás már a lélek egyéni ügye lett s nem akadályozta meg az újkori nemzeti birodalom gondolatának teljes és tökéletes kirobbanását. A KÖLTÖ. Megzendítette az elégia hangját, mikor kisfia Izsák meghalt: „Tudom miért köllött most szintén az Úrnak Paradicsom kertiben kis virág Izsák, Tavasszal ugyanis virágot plántálják Utet is most ültetik kisded angyalkák."
