Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Zapf László: Erdőházi Hugó: Életkének életről

vagy bármilyen irányban való elemzése adja, hanem a költő csaknem minden versében felsorakoztatja az egész világ modern összevisszaságát. Szimultán módon mindig mindent egyszerre érzékeltetni akar, amiben aztán elvész sokszor a szerelmi élmény, az az elszigetelt magány, melynek az egész verskötetet szentelte, de az életről sem hallunk sem mi, sem Életke nem hall semmi újat, vagy érdekeset, mert hisz az csupán az egyéni élmény dekoratív járulékává lesz olyan szimultán rendszertelenségben, ahogyan előttünk felbukkan. így aztán a lírai dal, melynek még a sokszor bennefoglaltatott ellentétek és ellentétes feszítő erők ellenére is mindig bizonyos pillanatnyi egyöntetűséget kell kifejeznie, sokszor valahogyan elvész, elsiklik a kezünk közül. Ez a modern szerelmi lírának nagyon gyakori hibája, hogy túlzsúfoltsága miatt nem lehet sem a világ, sem az egyéni élmény nagyszerűségének szószólója és így nagyon gyakran csak a felületen marad, mint a mai általános közfelfogás.

Erdőházi nyelvén és azon a sajátságos módon, ahogyan gondolatait a nyelv formáira átfordítja, meglátszik a modern technikai haladás élménye, erős filmreminiscenciák és utazási emlékek. Ez dicséretére legyen mondva és az is, hogy nyelvét a modern magyar költői stílus bizonyos magaslatán tudja tartani mindig. De vigyáznunk kell, mert a modern technika nyújtotta elemi képekkel és kifejezésekkel soha nem szabad túllőni a célon, nem szabad tovább mennünk, mint amennyi már félig-meddig általánosságban beidegződött az emberekbe, mert különben sokszor nehezen érthető búja képözönöket kapunk és a költői kifejezések hideg magasságba szállnak a valóban átélt és átélhető élet fölé, akárcsak az élettől elrugaszkodott l'art pour Tart költők élettelen nyelve!

Ha most ismét Erdőháziról beszélünk, azt kell mondanunk végeredményben, hogy ígéretét még ma sem váltotta be, egyenlőre és a> mondottak alapján óvatosságból is még mindig csak értékes Ígéreteink közé kell őt iktatnunk, de már most is büszke lehet rá, hogy ebbeli neki kölcsönzött hitünket még inkább megerősítette. Szeretnénk, ha töreked-