Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Féja Géza magyar irodalmi szemléje

NAGYIVÁNYI ZOLTÁN:

IDEGENLÉGIÓTÓL A SZOVJETUNIÓIG

Révai-kiadás. 1935.

Megrázott, kisiklott és kisiklatott élet könyve. Ám túlságosan ne keseregjünk a „balsorsán", mert, mint írója vallja, nehéz családi fátum üldözte. S e rendkívüli évtizedek, miközben „kilőtték" a túlfeszített embert, talán egyszersmind megóvták az összeroppanástól a végzet lecsapó kezétől.

Francia hadi internáltságba került, Kuncz Aladárral senyvedett egyideig a Fekete Kolostorban, hogy szabaduljon, beállott az idegenlégióba, újra internáló táborba került, kicserélték, hazajött, front, 1918. Ez az első korszak.

1918-ban fontos külpolitikai helyre került, egy év múlva útilapu a talpa alatt. S lassan felgöngyölődik a második út: Kelet felé és egy hosszabb állomás: Perzsia. Ez a legsikerültebb, legérdekesebb része a könyvnek.

A harmadik stáció Oroszország. Csaknem Illyéssel egyidőben jelent meg ez a könyv, s lényegében: azonosak Oroszországra vonatkozó eredményeik. Csak Nagyiványinál mindig van bizonyos szerepe a kalandnak s a kalandornak. A szó jobbik értelmében.

Persze ott a legjobb, ahol valami nagystílű riport körvonalai bontakoznak ki benne. Arra nincs ereje, hogy sorsát regénnyé érlelje, bár kifejezőereje nem mindennapi. Könyve mindenesetre érdekes olvasmány.

DARVAS JÓZSEF REGÉNYE:

VÍZKERESZTTÖL SZILVESZTERIG

Kéve könyvkiadó. Budapest. 1935.

Mikor olvasom, mintha Veres Péter elmélkedését hallanám a valóság-költészetről. Azután Nagy Lajosra és a „Kiskúnhalom"-ra gondolok, igen: Darvas József is idetar