Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Féja Géza magyar irodalmi szemléje

FÉJA GÉZA MAGYAR IRODALMI SZEMLÉJE:

JÓZSEF ATTILA:

MEDVETÁNC

Válogatott versek, 1922—34. Révai-kiadás, 1935.

Mondhatjuk: József Attila félreértett költő s elsősorban ő értette félre önmagát, útját és hivatását. Mindenképen „harcos" költőnek készült, fegyvernek, savnak, faltörő kosnak, ám ebből az igen szép gyűjteményes kötetből sehogyansem akar ilyen elszánt költőarc kialakulni. Egészen másfajta rétegek s erők fonódnak össze benne.

Úgy látszik némiképen József Attila is sejti ezt, mert versei osztályharcos dudorait eléggé lefaragta. Egyre inkább csak költő akar lenni $ így természetesen versei k ü I - lomb szociális súlyt és jelentőséget is kapnak, mint mikor nem neki termett szerepbe akarta kényszeríteni őket.

József Attila legjellemzőbb belső mozdulata nem a harcba kerülés, hanem a konstatálás:

„Gyűrt, sárga táj, az étji mellig ér, muharmező, kemény kötény, nehéz — mi van benne? Amott fut egy kis ér, s itt ház ük Kisfia, az ól, idenéz."

A „Határ" c. versből írom ki e sorokat. Klasszikus példája e vers a szintétikus konstatálásnak s éppen ezért természetes, nagy szociális horizontja van, holott semmiféle erőszakolt jelszót sem tűzött belé. S valami komor szilárd egység él benne, szinte egyetlen erős, kemény vonalból bomlik ki minden szó, sor, kép s egyetlen erős, kemény vonallá szilárdul ismét.

Másrészt: a mai magyar lírában senki sincs, aki ilyen közel állana a keleti vershez, mint József Attila. Nem egypólusú költő se tömör keménység mellett valami ha