Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3
távozott fiatal ulánus kapitány helyét egy-kettőre be kell tölteni és lovagias felajánlkozásukkal még hálára is kötelezik az elhagyott asszonyt. A nagy karrusszelen a Würt temberg! trónörökös ostromolta, Metternich herceg bálján el nem mozdult mellőle Ozsarovszky gróf, akit nemrég éppen Nariskin grófnéval, európaszerte akkreditált hivatalos barátnőjével talált félreérthetetlen helyzetben a minden oroszok cárja, de — ilyen szíve van egy autokratának! — kegyencnő és kegyenc egyképen amnesztiát kapott. Karolina undorodott tőle. A nagy redouton János főherceg tette neki a szépet, az emlékezetes szánversenyen Stewart lord, ez a durva és bolond angol arra vetemedett, hogy titokban megcsipkedte és erkölcstelen ajánlatokat súgott a fülébe, mint egy kurtizánnak. Ah, a kurtizánok! Sagan, Bagration és Perigord hercegnők egyszerre felfedezték, elhalmozták gyengédségükkel és köréje tolakodtak — ez volt az egészben a legalázóbb és legfájdalmasabb. Legtöbbet a fiatal Lichtenstein Vince foglalkozott vele, — a Lichnovszky szalonban nyomban ráolvasták, hogy ez az új szeretője neki. Kétségbeesve menekült volna ebből a hajtóvadászatból, ha nem félt volna, hogy azzal még gyanusabbá válik üldözői előtt. A farsang a borzalmak sokaságát hozta- számára. Pál gróf ragyogni szeretett volna a feleségével és erőszakkal vitte egyik bálból a- másikba. Mit tehetett mást? — betegnek tettette magát, holott csak undor gyötörte és Stepherl után vágyakozott elviselhetetlenül. A férje családja hideg és tartózkodó modora megfélemlítette. Apósát, Stepherl elutazása óta, egyetlen egyszer sem látta, anyósa mindig sírva fakadt, valahányszor véletlenül találkozott vele. Észrevette, hogy sógornői gyűlölik, sógorai restelkednek miatta, az egyetlen ember, aki nem bántotta, az Pál gróf volt, a férje. Ezért hálás is volt és úgy szerette volna Pált szeretni, de nem lehetett. Pál hamar megunta a hitvesi szerelem egyhangúságát. Nem tudja, nem kutatta, nem is érdekelte, hogy van-e valakije, elég volt neki az, hogy Pál valósággal legényéletet él férfitársaságban, vadászat, lovaglás, korhelykedések közepette. Ha akarná, magát az elhanyagolt asszo
