Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

futottak egy sarokban, úgy, hogy Pál gróf hetykén tréfálkozott.

— Ezt

jól megcsináltad. Nyugodtan leülhetsz, pipára gyújthatsz és elmondhatod, hogy milyen vitézi cselekedeteket vittél végbe a lipcsei csatában.

A kis kapitány nevetett. Csakugyan rágyújtott és mesélni kezdett.

— Hát

kérlek, az úgy volt. A csata második napján Schwarzenberg herceg

Blücherhez küldött.

— A

világ két legnagyobb hadvezére. A két marsall! Ez ám a két hős. Ezek aztán elbántak a gazfickó Bonapartéval!

A kapitány összeráncolta bozontos szemöldökét és a szeme villámokat szórt. Epés gúny csepegett minden szavából.

— Ez

a két vén szamár Napóleonnak a csizmája száráig sem ér föl.

Szerencsére Pál gróf épen egy nehéz állással vesződött s nem ért rá repikázni. István gróf folytatta:

— A

részeges vén Blücher

legalább

bátor és elszánt fickó- Nyakló nélkül, toronyiránt rohan mindig az ellenségre. Nem hiába Marschall

Vorwärts a

neve. Ez a festett bajszú, kócos öreg katona nem sokat cifrázza a dolgot: egyszer azt mondotta nekem, hogy az egész haditudomány marhaság. Az én egész stratégiám abból áll, hogy megyek és megyek és me

gyek, amig el nem érem Párist; ott aztán elcsípem Napóleont és főbelövetem. Az öreg Schwarzenbergnek persze más a véleménye, — tette hozzá mindig, valahányszor hadvezért elveit kifejtette. Ami azért tetszett nekem, mert Blü

cher hetvenkétéves,

Schwarzenberg

pedig

negyvenhárom.

— Rajtad

a sor! — kiáltott bosszúsan Pál.

Steifer! két

karambolt csinált, a harmadikat elhibázta és folytatta a lipcsei csatát.

— Szürkületre

érkeztem a porosz főhadiszállásra. Megtudtam, hol van a tábornagy, megyek a házba, minden tárvanyitva; sehol egyetlen őr, az előszobában egy huszár borotválkozik. Bellebb megyek, ott egy hadapród, aztán egy szárnysegéd pornádézza haját kis kézi tükör előtt. Végre bejutok a tábornagyhoz, hát az is tükör előtt ül, körülötte két