Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Kodolányi János: Majális
ünnepi hangok, meghallotta a zene mennyei melódiáját s kiugrott az ágyból, kint harsogó napfény és zenekar fogadta. Reszketve állt a kiskapuban a nagy híd mellett, mely úgy vezetett át a ház előtti feneketlen szakadékon, mint a lovagvárak felvonóhídja. A kisfiú szemébe húzta sapkáját s felnézett a Zengő felé: ma nem füstölt a csúcsos hegyóriás, ma nem volt félelmetesen titokzatos, ma nem pipálta a felhőket, ma tisztán, lombosodó erdőivel koszorúzva állt a mély kék mennyboltozat magasságában, ragyogott, kacagott, szinte illattengert hömpölygetett a falu felé . . . Május elseje volt. A kis fiúnak sok látnivalója akadt ezen a különös reggelen. Minden egészen más volt, mint rendesen, a Zengőtői kezdve, egészen a házak színeiig, az udvarok felsöpört parcelláiig, rezesbanda lelkesen harsogott és a nők vihogtak, rikácsoltak, a férfiak tarkójukhoz csapott kézzel nehézkes polkát jártak a gyalogjárón. Nagy gyerekhad tolongott a zenekar után. Ott volt a kis fiú valamennyi ismerőse és barátja, ott voltak a kis öklömnyi sváb lánykák is ,olyan szorosan leinyaIthajú, ugra-bugra, vékonyderekú, fehérképű furcsaságok, mint a mezőről elszabadult gyenge virágok. A kis fiúnak kitűnő hallása volt s néha rettenetesen fájt neki, hogy a díszes banda az uccán való vonultában csakugyan hamis hangokat harsogott és tárogatott bele a tavaszba. De a zenészeknek szép kék mundérjuk volt és alacsony sapkájuk piros zsinórral s nagyon tekintélyesek voltak, ott volt közöttük a kövér „Arany Bárány” is, az ilyen nevezetű vendéglő tulajdnonosa, meg egy erdőőr. Valamennyien buzgón puffasztották a képüket s belevörösödtek a muzsikálásba . . . Mire a feldíszített kost végigvezették az uccán, a tömeg hatalmasan tolongott a templomtól le egészen az „Arany Bárányig". Már gyöngyöztek a homlokok és a nap csak ontotta, döntötte pazarul a fényt és meleget. A sok szalag és árvalányhajas kalap erdőként hullámzott s a templom már hidegen és hallgatagon meredt le a pogány tömegre. Oda
