Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Juhász Géza: Tudomány vagy csillagjóslás. Egy készülő irodalomtörténet elé

hadosztály tudós közmunkájával lehetni csak végrehajtani, — természetesen Pintér szerkezeti és fogalmazási egyöntetűsége, szabatossága nélkül. De több cím még sem illeti, mint: irodalomkutató segédkönyv. Rengeteg időt, munkát megtakarítunk vele, moccanni sem érdemes nélküle. Csupa megbízható adat, akár egy logaritmustábla. Milyen eszményi teljesítmény lett volna a pozitivizmus korában!

6. Csakhogy

a pozitivizmust azóta hátraszorították a szellemtörténészek. Ez a csoport kevesli az adatközlést, eleven szempontokra törekszik, olvasmánynak is érdekes. Mégsem megfoghatatlan, miért éri több támadás a tagjait, mint mondjuk Pintért. A szellemtörténész fölcsiklandozza az étvágyat, de még nem tudja kielégíteni. Új néven, ízlésesebb tálalással a régi fogásokat rakja elénk. A konyha most is a szokott megbízható pozitivista, csak nagyobb kondérokban főz, hogy a kollektív gyomorkorgást elcsitítsa. Nem egyénekben gondolkozik, hanem korokban, mint Bodnár és az azóta fölkapott német kutatók.

Valamennyi ilyesfajta munkánk közt legnémetebb a Thienemann Tivadaré, Az Irodalomtudomány Alapvonalai. Az irodalmi tudat fejlődésrajzát ígéri, rendszeralapot keres az összes irodalmak számára. S végül is ott ragad egy külső technikai szempontnál, hogy az irodalom először szájhagyomány, később kézírás, végül nyomtatás útján terjed. Sok kitűnő részlete dacára mint rendszer legföllebb alcímekben használható. Már értékisíti is Farkas Gyula. Az ő irodalomtörténete felét korbevezetések töltik ki: ugyanazon a folyamsakaszon kétszer ladikoztat végig, előbb egy ütemben, aztán kikötve minden jelentős írói teljesítmény előtt.