Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - János Alfréd: A batta nyelv-mester
Jonathán úr szerette volna pofonvágni őket. A tisztviselő kényelmesen visszafordult és egyenesen a szemébe nevetett. — Kitől tanult Ön batta nyelven — kérdezte. — Ludwig von Ohrenburg nyugalmazott hajóskapitánytól,. aki tizenhat hónapig volt kormányzó Sampangban, Madura szigetén. A két tisztviselő megint összenevetett. Aztán az előbbi válaszolt Jonathan úrnak. — Nagyon sajnálom önt, uram, ön már a második ebben a sorozatban. Itt nem messze lakik egy úr, aki gummival foglalkozik, az Leipzigben tanult von Ohrenburg nyugalmazott hajóskapitánytó' batta nyelvet. És éppen úgy járt, mint ön. Mert ez a kapitány sohasem járt errefelé és batta nyelvről legföljebb annyit tud, hogy olyan is létezik. Ez megtanította önöket egy nyelvre, melyet ott, helyben talált ki és amelyet a világon sehol sem értenek. Ez a helyzet, uram. Pulwerstein elsáppadt és görcsösen az asztal szélébe fogodzott. Fehér sisakja alól most már szorgalmasan ügettek elő a verejtékpatakocskák. Aztán lassan visszanyerte rendes színét, eleresztette az asztalt, rekedten megszólalt: — Szóval, én most tudok egy nyelvet, amelyet a világ másfél milliárd lakója közül csak hárman beszélünk: von Ohrenburg kapitány, az az úr, aki gummiban dolgozik, meg én. Hát ez nagyon szép. Ohrenburg úr — sajnos — messze van innét. Az illető úrat, a gummival, majd fölkeresem egyszer és elbeszélgetünk ezen a nyelven. Kiváncsi vagyok rá, vájjon ő is ugyanazt beszéli-e, mint én. Mert a kapitánytól kitellik, hogy két nyelvet is kitalált a maga mulatságára. De nekem kötelességeim vannak. Nagyon kérem, uraim, ajáljanak nekem egy olcsó batta nyelvmestert. De az Isten szerelmére, most már igazit! JÁNOS ALFRÉD
