Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Buday György: A grafika és a művészetek korszerűségéről

rája. Ha be is alkonyodon a kisebb-nagyobb, de kamarajellegű színjátszásnak, lehetetlen észre nem venni, hogy egészen új formák s új stílus jelentkezik egyes szabadtéri előadásokban. S előfordul, hogy olyan rendezők, akik nem pusztán a zártszínpadi elgondolást fejezik ki szabadtéren, hanem a tér és tömeg adottságaiból indulnak ki, ezrek és ezrek számára önkifejezéssé tudnak tenni a köztudatból immár csaknem kiesett tradédiát is. Nem beszélve arról, hogy azok a hatalmas felvonulások, tömegünnepek és demonstrációk. melyeket manapság világszerte mindenütt rendeznek társadalmi éis politikai eszméik kifejezésére az emberek, magukban rejtik egy — a mi századunkban újnak tetsző — hatalmas tömegjáték formáinak csiráit. Ahol ismét egyként funkciója van az alakítónak és a közönségnek. Épúgy összeállítják és rendezik ezeket is, mint a színjátékot, figyelembevéve az esztétikai és pszihológiai szempontokat s az, hogy a szövegíró nem egy ember, igazán nem kizáró érv, hiszen — hogy másra ne hivatkozzunk — a bethlehemes játékoknak sem egyvalaki a szövegírója ... Az pedig, hogy az ilyen politikai vagy társasadalmi tömegjátékok tárgya politikai vagy társadalmi, nem pedig X szerelme Y-kához — továbbá az, hogy szerzők, rendezők és szereplők (beleértve a közönséget is) hisznek abban, ami a tömegjáték cselekménye, — ez talán mégsem akadályozhat meg abban, hogy a „színjátszásnak" valami időszerű formakezdetét meglássuk bennük . . .

Ha így sorbavennők a művészet különböző ágait, látnunk kellene, hogy pl. az építészetben az utolsó évszázadok kétségtelen hanyatlása után éppen a ma művészei gyökeresen új, hatalmas stílust teremtettek, mely úgy esztétikai, mint szociális hatás és igénykielégítés tekintetében bármely régi nagy stílus mellé állítható. Miért? Mert az építészetre szüksége van a ma és a holnap emberének. Tehát mesterei szükségképen megtalálják azt a formát, mely a szükségletnek, — a gyakorlati és esztétikai igénynek legfelsőbb egységében — éppen megfelel.

Ha tehát kissé: közelebbről nézzük a dolgot, már ily váz*