Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Buday György: A grafika és a művészetek korszerűségéről
A GRAFIKA ÉS A MŰVÉSZETEK KORSZERŰSÉGÉRŐL Hatásos jelszavaknak, szólamoknak felröppenése s valósággal futótűz módjára való elterjedése talán éyszázadok óta sohasem volt oly gyakori jelenség, mint manapság. Oka ennek mindenesetre abban van, hogy a letagadhatatlan strukturális átalakulások belső szükségszerűségét érzi maga a társadalom is s mivel sem bátorsága, sem műveltsége nem oly általános, hogy határozottan állásfoglalni, mérlegelni és ítélkezni tudna, — a pszihózis uralma alá kerül. A válság-periódus fullasztó levegőjébe, ahol minden valószínű, elhihető, sőt tény ... — kivéve friss erők bontakozó optimizmusát. Pl. a társadalmi szerkezet terén a polgári liberalizmus rendjének kétségtelen válsága, vagy a gazdálkodás terén pl. az ennek megfelelő, nemzetgazdasági szempontból irracionális termelés nyilvánvaló kudarca, tehát az egyes síkokban tényleg időszerű válságjelenségek ürügyet adnak arra, hogy az emberek minden emberi értékre s így elsősorban a kultúrális értékekre kiterjesszék a válság elérkeztének rélmhírét. Egészen primiv dogmatizmus volna észre nem venni, hogy a történeti krízisek korszakaiban, még a válság kiteljesedése előtt öntudatlanul is jelentkeznek az eszmék síkján törvényszerűségek, majd öntudatosult ideológiák, melyek máris a következő korszak jegyeit hordják magukban, legalább részben s amelyeket azután a történet igazol. Az ideológiának ez a történeti krízis idején nyilvánvalóan elöljáró szerepe mutatkozik a kor művészetében. Megmutatkozik a mi korunk művészetében is s csak természetes ezek után, hogy egyik leggyakrabban hangoztatott jelszó kortársaink ajakén „a művészet válsága" . . . Pedig, hát ha közelről megnézzük a közvetlen megelőző kor művészetét, aligha fedezzük fel a visszaesésnek aggasztó jegyeit. A művészet válsága kétféle lehet: az egyik a belső, kife
