Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Nyíresi-Tichy Kálmán: A kisebbségi művész küldetése

mondást minden ilyen lehetőségről, jelenti az önként be­zárkózást s súlyos sorskeretekbe, melyeket a kisebbségi nemzet-töredékkel életre-halálra osztania kell. Annak sorsát kell élnie, hogy annak kifejezője, megszólaltatója lehessen. Annak a szűkös kenyerét kell ennie, hogy ez a könnyes ke­nyér adja az izét alkotásainak is. És anak a szószólója, élni­­akarásának felmutatója kell hogy legyen mindenütt, ahol csak erre alkalom nyílik. A nemzet lelke irodalmában, művészetében, tudományában, zenéjében él. Kis nemzetek ezekre a pillérekre állva képe­sek egy magasságba emelkedni nagy, boldog nemzetekkel. Nemzeti kisebbségek ugyanezekre a pillérekre építhetik a hidat, mely őket a nemzet-törzzsel összeköti. És teszik ezt a vérség mindennél erősebb, benső parancsára. S amíg ezt teszik, a kisebbségi művész legfontosabb, legsajátosabb küldetését teljesíti: ébrentartja a kisebbségben a faji ho­vatartozás öntudatát, mely ac idegen testbe ágyazva az el­­homályosodás veszedelmének van kitéve. Az a kisebbség azonban, melynek vérszerinti, meggyőződésesen hitvalló művészei vannak, az ellankadás pillanataiban mindig talál­kozni fog lélekből sarjadt s ezért lélekbe is ható alkotásaik­kal, melyekből erőt, új hitet s bízó öntudatot merít. A kisebbségi művész tehát a művészpálya önmagában is adott nehézségein túl még egy fronton küzd; szinte azt mon­danám: a kisebbségi lélek szabad lélegzetvételét biztosít­ja. Lehet ez a lélek sokféleképen szorongatott, de míg toll, véső ési ecset szabad utat nyit számára a fajának rendelt kék égdarabhoz, addig el nem sorvad! A kisebbségi művész forró fajszeretettel igyekszik kiszol­gálni közönségét, mely a maga módján szintén küzködik, — s ezalatt nemcsak a puszta anyagi oldalt értem, hogy a mű­vész munkaértékén mélyen alól ad tiszta kultúrát azoknak, akik erre szomjaznak, — hanem eszmei területen: fokozott figyelemmel és elmerüléssel igyekezik hű kifejezője, meg­szólaltatója lenni talajának, népének, környezetének, sors­keretének. Egy nagy kötelezettséget érez, hogy idegyöke­resedve, jobb lehetőségeket elejtve, küzködve is, fél-kar­

Next

/
Oldalképek
Tartalom