Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Nyíresi-Tichy Kálmán: A kisebbségi művész küldetése
A KISEBBSÉGI MŰVÉSZ KÜLDETÉSE A művész a Szép mindenkori tolmácsolója az élet számára, az emberiség számára. Mint ilyen, fajokon, nemzeteken felüli, egyetemesen érthető és élvezhető alkotásokat nyújt. Vitán felül áll azonban, hogy minden műalkotás éppen legértékesebb mivoltát, egyéni jellemzőit faji gyökerekből szívja, tehát egyúttal a faj szükebben: a nemzet karakterének, lelkivilágának kifejezője is, közölnivalóit azonban munkaterületének szuverén egyetemessége révén minden más faj és nemzet számára is érthetően és élvezhetőén képes adni s ezzel az általános emberi értékgyarapodáshoz, — amit minden időálló műalkotás elősegít, — ugyancsak hozzájárul s ahhoz éppen faji alapon ad új színeket, ízt, tartalmat. A klasszikus görög szobrászat egyetemes emberi kultúrkincs, — de csak Hellas ege alatt szül ethe tett. A cinquecento művészete is minden nemzetek gyönyörűsége, de csak Italia adhatta az emberiségnec. A művész küldetése tehát valami határokfölötti elkötelezettséggel jár, ami munkájának csak akkor ád értelmet és létjogosúltságot, ha tehetsége szerint kisebb-nagyobb szakaszon, de mindenesetre építően illeszkedik bele az egyetemes emberi kultúra felfelé törtető vonalába. Amint a technika a természeti, fizikai erők egyre teljesebb uralásával az anyagot hajtja mind tökéletesebben az emberiség igájába, azonképen a művészetek az élet anyagfölötti széptartalmát tökéletesítik szakadatlan önfelégetésben, mindenki számára. Ezek az alapgondolatok mint művészre, természetesen a kisebbségi művészre is érvényesek. De tegyük fel most a kérdést: van-e a kisebbségi művésznek külön küldötése is? Bizonnyal van! S hogy részletezhessük, értsük meg: mit jelent kisebbségi művésznek lenni? Jelenti materiális területen a létlehetőségek sorsdöntő leépítettségét. Jelenti a fokozott küzdelmet a puszta falat ke
