Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Neubauer Pál: A zene világa és a világ mint zene

hanem titokzatos utón egyszerre öncélúvá nő. A zene emancipálja magát mindentől, ami emberi, legyen ez szó, vagy érzés, de főképpen a tartalomtól, elszakad a tértől, amelyben élünk, az időtől, amelyben belső életünk folyik, elszakad az okszerűségi elvtől, amely az emberi lét alapja. A laikus hallgató, de a zenész is önkényteienül kérdi, mit „jelent" ez, vagy az a zenei mű, annyira vér és ideg, hogy minden életjelenségnek valamit jelentenie kell. Ez a kérdés, bár antropomorf szempontból nagyon is érthető és jogosult ama kérdések egyike, amelyek nem lehetnek kérdések, mert kezdettől fogva helytelenül vannak feltéve és megfogalmazva. A zene nem akar semmit sem kifejezni! A zenének az emberi szív öröme és fájdalma százszázalékosan közömbös: a zene csak önmagát akarja és önmagáért van. A zene egy önmagában álló, minden más világgal merőben ellentétes világ.

Nem akarok túllőni a célon és természetes, hogy van kifejező, sőt bizonyos és meghatározott tartalmat kifejező zene is. Lehet az is (amit ma nem ellenőrizhetünk), hogy kezdetben a zene valóban érzéseket fejezett ki és lehet, hogy a nem európai, tehát a görög, egyiptomi, indus és kínai zene, mint külön kultúrákból kinőtt hajtás, szintén primitiv

em

beri érzéseket mutatott. A tizenkilencedik század romantikus zenéje — Beethoventől Pfitznerig — szintén kifejező zene. Az is bizonyos, hogy minden fajta népszerű zene minden korban kifejező zene volt. Azonban van egy másfajta zene, amely nem akar emberi érzések kifejező eszköze lenni. Ez az abszolút zene. Egy Schubert-dal nagyjából és lényegileg kifejező zene. A százszázalékos zenész számára minden kifejező zene tulajdonképpen romantikus félreértés és szentimentális tévedés, — a zenének idegen célok szolgálatba állítása és a tiszta zenei formának, meg az emberi érzéseknek jogtalan és dilettáns keverődése, annak ellenére, hogy ezeknek az érzéseknek semmi közük a formához és a formai értékekhez. A zene valódi problémája csak az abszolút zenénél kezdődik.

Az abszolút zene különös jelenségét legjobban az abszo-