Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Féja Géza: Bonifica Integrale

BONIFICA INTEGRALE A „Magyar Szemle" ezévi első számában Villan! Lajos ér­dekes cikkben ismerteti Mussolini telepítő munkáját. Ma, mikor a telepítés kérdése nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte újra jelenvaló lett, szükségesnek tartjuk, hogy Mussolini valóban nagyvonalú telepítési politikájának me­netét és eredményeit olvasóinkkal megismertessük. „Valamikor az olaszoknak keresztül kellett hatolniuk az Alpeseken avagy átkelniük a tengeren, hogy munkát talál­janak, ma pedig itt a föld, Rómától alig félórányira" — mon­dotta Mussolini. A „föld" azonban miazmás, félelmetes mo­csarak tömege volt, a malária főfészke. S a munka nemcsak a mocsarak javítását, hanem a talaj javítását is jelentette, az eredmény azonban golyó és puska, vér és emberáldozat nélkül szerzett új termőföld lett az olasz nép számára. Nem afféle „műtelepíté'sről", szociális porhintésről, vagy szűkvágányú kis ügyecskéről van itten szó. Pontini, az „új" olasz föld egy nagy nemzeti és gazdaságpolitikai el­gondolás keretébe tartozik. „Annak a politikának a korsza­ka, amely a városok fejlesztését tűzte ki célul, megszűnt. Milliárdokat fordítottunk városok szépítésére és felcicomá­­zására, most itt az ideje, hogy a milliókat a falu és a föld népe kapják, mert máskülönben nem kerülhetjük el a gaz­dasági és népesedési válság megnyilatkozásait, amelyek más nemzeteket okkal a legnagyobb aggodalommal tölte­nek el." S Mussolini e kijelentését igazolták az események: 2000 lélek lakott az Agró Pontinon s a lélekszám egy esz­tendő alatt megtízszereződött, a nagyvárosok túlduzzadt lét­számának csökkenése megindult. Óriási előnye Mussolininak, hogy Olaszországban a tele­pítés, vagy legalább is a telepítés lehetősége régi tradíció. Már az 1865. évi statuito 29. cikke kimondja, hogy ha a köz­érdek kívnája, a magántulajdonban levő földbirtok kisajá­títható. E törvényt azonban igazán a fascista Olaszország ér­

Next

/
Oldalképek
Tartalom