Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Reményi József: Magyar író amerikai naplójából. Lírai sorok a pragmatikus filozófia hazájában

röttem a világ bánathangon mardossa is önmagát! Te rád emelem, Dyonisos, pohamaramat, s mindenkire, aki élni mer. Haljon meg végre a ború s nevetve éljen a dal, a jóság, az ember!

*

Megbántott valaki? Biztatásra vársz? Ne sírj, ember, ne zokogj! Halott a szó, amely kínozni akar. Félejtsd el azt, aki csűr-csavar; inkább arra less, ami a szívedben dobog. Csodálkozz s feledd a gyilkos teljesült vágyát s élni fogsz! Élni! Élni! De tudd meg: téged bíztatva magamat is bíztatom.

*

Horacius szerette a borokat, a bárányszeletet s verseivel kendőzte az üresség mögötti holt szavakat. Megalkuvó volt a szó Dariusa, de mégsem. Mert a kertelők között énekelt a Mecénásnak alkalmat adott, hogy gyöngyöket találjon a költői sorokban. Mindig többet adott, mint amennyit kapott. Ez az egyensúly titka.

(Cleveland. Ohio.) REMÉNYI JÓZSEF