Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-02-01 / 2. szám - Reményi József: Magyar író amerikai naplójából. Lírai sorok a pragmatikus filozófia hazájában
Iára emlékeztet. Aztán a vigyorgó társasággal beleveszett az éjszakába. Ámde az eső nem szűnt meg permetezni s úgy éreztem, hogy honfitársam könnyeit nálam hagyta, mert azok nem tudtak volna beleilleszkedni a röhögés környezetébe. * Mi a boldogság? Amikor a csend elsódorja a gondot és nyugtalanságot. * Betévedtem az itteni kínai vendéglőbe. A cifraságokkal (rossz festményekkel) elrontott falnak egy kínai vendég támaszkodott. Vele szemben foglaltam helyet. Kiderült, hogy egyetemi hallgató, aki már Amerikában született s sohasem járt Kínában. De amikor belemelegedtünk a beszélgetésbe, kissé keményen, néha viszont majdnem rekedten kiejtett angol szavaiból a képzelet gyöngédsége szállt rám. Az éjszakáról beszélgettünk, az éjszaka rejtélyéről, amelynek a tudomány sem tud ártani s elmondtam neki azt a mesét, hogy az éjszaka öreg ember, aki óriási zsákjában a napot cipeli s reggel útnak ereszti. A kínai fiatalember mosolygott, majd így szólt: „Köszönöm, uram, hogy virágot hintett utamra." S a nappal feszítsd meg hangját legalább rövid időre sikerült elfelejtenem. > Vágott és cserepes virág sóhajt otthonomban. Én a gazdára gondolok, akinek búzáját lefoglalták, mert nem tudta megfizetni az adót s az anyára gondolok, aki elvesztette fiát, s a nyomorúton hadonászó emberhősökre, akiket szánni kell, mint a virágot, amely — akarata ellenére — kivándorolt kertjéből. ¥ Él errefelé egy Tinódi Sebestyén szerű magyar lantos, aki nek bizony rongyos a1 gúnyája s szállásnélküli az élete. A m\nap találkoztam vele. Verselő hajlamából néha kinő olyan sor, amely csakugyan szép. Szerencsém volt. Ilyen szép sorral kínált meg. Ezt mondta: „Bennem szenved
