Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-02-01 / 2. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

MAGYAR IRODALMI SZEMLE

Tersánszky J. Jenő: KAKUK MARCI VADÁSZKALANDJA

Franklin Társulat kiadása. 1935

A karácsonyi könyvek egyik legjobbja volt Tersánszkyé. Évről-évre új s új könyvben lép elénk Kakuk Marci s a figura mit sem veszít érdekességéből, frisseségéből. S nem „nyúlik" ez a még beláthatatlan terjedelmű históriasorozat, minden kötet teljes egész s tökéletes mű. Van ebben valami utóliéirhetetlen báj, hogy e csavargót s tarka, élétvert, társadalomból kihullott, a romlás s a züllés különböző stációi felé ballagó „légkörét" valami egészen klasszikus művészettel fogja meg Tersánszky. Nemzedékében vannak nagyobb vállalkozások, gazdagabb horizontok, nagyobb súlyokkal s erőkkel dolgozó prózaírók, de ilyen tökéletes művész, ilyen tökéletes elbeszélő hang, mint az övé, alig akad.

Tersánszkyt nem érintette különösebben korának szellemi vívódása. Fölényesen benn maradt a maga világában, a maga alakjai között, az élet ősi szelétől űzött sorsok útján. S közben ezek az alakok rá-rápillantanak a társadalomra, az emberi rendre, valami szent felelőtlenség humorával, szabadságával, fájdalmával, vagy mosolyával. S éppen ez a szemléletmód teszi őt egyik legeredetibb prózaírónkká.

Isten tudja, meddig folytatja Kakuk Marci útját. Bár folytatná minél tovább. Ebben az agyonkötözött, szervezett és rendezett, korlátozott és határolt világban lassankint ő lesz a mese. S Kakuk Marci lesz az igazi mesehős, aki végigsétált az emberi társadalmon, átugrott az árkokon s korlátokon iéls talán nemis az út porát rúgta, hanem repült a tiszta, szabad levegőben.