Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Muhoray Elemér: Szinház, film, rádió
művészi versenyének ez az első valóságos jele, olyan bőségesem is kárpótolta a színház igazi híveit. Tamáskodás volna, ha most a versengésnek ezt az életképes nagyszerű bizonyítékait a véletlen játékának tulajdonítanánk és nem hinnénk legalább abban, hogy a színházat vezérlőket az idő és az események kényszerítették végre szolgálni a színház amúgyis elpusztíthatatlan jövőjét. A mindinkább felülkerekedő szellem parancsa az, hogy a színházat újra át kell adlni a kultúrának és vissza kell engedni az örök fejlődés útjára. Hinni kell abban, hogy ez a versengés állandósul. Állandósulnia kell, hogy a színház-művészet értelmét újból ki tudja teljesíteni, hogy az újra szolgáljon eredendő rendeltetésének, — a művészi eszményeknek a költőtől a közönségig, egy magasabb szemlélet síkján való közvetítésével. Ez a versengés talán legelső sorban a színpad újjászületését jelenti, de jelentheti egyben a testi-szükségletekben túlcivilizált, erkölcsiségében megtévedt embernek, a szellemi létezésbe való viszszatalálását és ezen keresztül az új élet-alap elnyerését. Ha a színházat visszahelyezzük eredeti helyére, meggyőződhetünk róla, hogy a magasabb rendű és emberibb életnek mennyire elengedhetetlen szüksége, a színházművészet milyen nélkülözhetetlen vezető az erkölcsi világba és az Isten felé vivő út megtalálásában. Az eredeti helyén álló színház, az emberi élet legfőbb ellenőre. Ténykedése itt, az élet képének a költő szemléletén át való megmutatása, az emberi sors rejtelmeinek megvilágítása, — a szellemi kultúra költői kiteljesítésében. Ez az áldásos verseny térítheti, vagy kényszerítheti viszsza a színházat eredeti talajához, a költészethez, hogy ott visszaszerezhesse kallódó ihletét és etikáját. Minden jel arra mutat, hogy a színház mindinkább elfordul az üres szórakoztatás színpadi mestereitől, hogy újra eljegyezhesse magát elüldözött örök szerelmesével, a költővel. A színpadi mesterkedés helyébe, a színpad áhítatos kiszolgálása lép, hogy korszerű és új fogalmazásban teremtse meg a színpadnak őszinte, művészettel teli levegőjét. ÉNEKES MADÁR. A most feltűnt új színpadi fényességek között Tamási Áron népi játéka fénylik legmelegebben és világít legtávolabbra. Olyan melegen és olyan fényesen, hogy felmelegítheti majd a világ minden tájába szétszórt magyar lelkeket és megfényesítheti az
