Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Telekes Béla új zsoltárfordításaiból
Csak gonoszságot forral egyre Agyában minden gondolat, Óh meg nem érti ő a rosszat És jó úton sohsem halad. Óh én Uram, a Te kegyelmed Fölmagasít a mennyekig S igazmondásod szabadítón A felhőkig terjeszkedik. Mint hegyeid, úgy áll szilárdan E földön szent ítéleted És mint mélysége tengereknek Valód oly mély: a szeretet. Te tartod meg, Uram, Teremtőm, Az embert és az állatot, Óh mily irgalmas, óh mily áldott A Te nagy jóindúlatod. Az ember minden nemzedéke Szárnyadnak árnyékába vágy, Megelégűl gondoskodásod Bőségén valamennyi vágy. Árasztod a gyönyörűséget, Mint bő hatalmas folyamot S a gyönyörűségek vizéből Hívőidet megitatod. Óh Tenálad van minden élet Kútfeje, Nálad, óh Urunk! A Te világosságod által Világosságot láthatunk. Kik megismertek, híveidre Óh terjeszd ki irgalmadat És igazszívűséiged üdvét Igazaktól meg ne tagadd.
