Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Kritika - Szitnyai Zoltán: Schöpflin Aladár: Ady életrajza

kés korról, amelyben Ady Endre élt és a történelmi Magyarország eszméletlenül rohant felosztásának végzete fe'é.

A könyv mégsem elégíti ki az olvasót, habár Schöpflin Aladár a maga elé tűzött feladatot csaknem hiánytalanul megoldottam A hiba nem a műben, hanem az előszóban lefektetett írói elhatározásokban rejlik, melyeket Schöpflin híven követett és túlnyomórészt be is tartott. Kifogásunk sem a műnek szól, mely jó és szép, hanem a szempontoknak, melyek a művet megíratták.

Kár, hogy Schöpflin Aladár nagy mértékben elhanyagolta a nála bizonyára igen gazdag személyes élményszerűséget s inkább törekedett tárgyilagos értékítéletre, mint azoknak a rejtett valóságoknak életrajzi kiteregetésére, amelyeket csak ő és kortársaii ismerhetnek. Ezzel teljesebben nyújthatta volna át a „kortásnemzedékek Adyról való tudatát” a nyomába lépő nemzedéknek, mint az értékítélettel, amit az utódok mégi sokféleképpen módosítani fognak a maguk szájaíze szerint az ő könyve után is s amit az utódnemzedék kevésbbé is vár a( kortársnemzedéktől. Szép és jó könyvet írt, dle lemondott művének monumentalitásáról azzal, hogy háttérbe szorította a személyes szemléletet és nem a szubjektum ezerszínű fényszürőjén bocsátotta keresztül azt a képet, amit Ady Endréről alkotott magában. Nagyon is a posteriorinak szánta ítéletét, mely így túlságosan bekeretezett és abszolút s alig nyit valami távlatot abba a végtelenbe, amit e rendkívül,í sors, élet és költészet oly sokféle sugártöréssel vetített ki magából. E| lehet mondani Schöpflin könyvéről, hogy mindenütt meggyőző, de vajmi ritkán hódító. Inkább tankönyv, mint megnyilatkozás.

Követnie kellett volna azt a módszert, mellyel Ady pályájának indulását belehelyezte a maga korába. A politikai, társadalmi környezetrajz hibátlan és teljes, az irodalmi hézagokat mutat. Csak általánosságokat kapunk arról a kortárs-irónemzedékről, mellyel Ady csaknem egy időben indult, mellyel sok belső csatája volt s melyet jelentőségében diadalmasan túlszárnyalt a volt, a mai s bizonnyal a leendő nemzedékek szemében is. Ö volt az a költő és írókartársai közül az egyetlen, aki megmozgatta korát az irodalmon túl a társadalmi erők működéséig s ez a tény nem nyer elég hangsúlyt és magyarázatot Schöpflin könyvében. Túlságosan is a saját sorsába és tehetségének arányaiba állítva, elszigetelten rajzolja Ady Endrét,, akit igazán meghatározni csak költőkortársáival való szembeállítással lehet. Az ő tehetségének méreteit nem értékelhetjük föl a korabeli költők jelentőségével való összehasonlítás nélkül. Schöpflin-