Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Khín Antal: Betlehem-járás a Csallóközben

— vagy ahogy az ősmagyar nevezte — táltosok varázsbotja volt. A dunántúli magyarságnál ma is meglévő karácsonyi regősöknél ugyancsak meg van s a csallóközi betlehemes pásztorok ugyanúgy az ének mondás alatt mint a regősök, a taktust verik vele; a mongol sámánok varázseszköze ma is.

A samánkodás ezen maradéka pedig akkor csatlakozott a betlehemesekhez, mikor a regőlés pusztulásnak indult a kereszténység üldözése miatt.

Ugyancsak a betlehemmel jár néha, többnyire azonban külön: a csillag. Ez még világosabban emlékeztet a napkultuszra. Kétféle csillagot használnak a Csallóközben az énekmondók. Egyik a forgócsillag, vagy röviden csillag, másik a rúgós-csillag. A kettő között a lényeges különbséget az teszi, hogy az egyik körben forgatható, a másik pedig egy fából készült rúgós szerkezettel eredetileg összehúzott helyzetéből messze kimozdítható. Ezzel mintegy fel akarja tüntetni a csillag a rendkívüliségét és vele a rendkívüli eseményt hangsúlyozni a hallgatóság előtt. A csillag korong alakú és szita, vagy rosta-kérgéből készül. Oldalán négy gúlaalaku szarva van. A korong arclapja négy negyedre van osztva és mindegyik negyed más színű. Vörös, zöld, fehér, sárga. A fehér helyett sokszor kék. A korong belsejében a gondosabbaknál a betlehemi legenda látható; belül gyertya ég. A felületesebbnél egy-két szentkép, mely Jézust és Máriát, vagy a Szent-családot ábrázolja. Hogy e csillag eredetileg nem a betlehemi csillag jelképe volt, hanem napkultuszi maradvány, azt a körlap igazolja, sőt alakjával a sámánizmus varázsdobjára is emlékeztet, sőt a korongja eredetével is. Ugyanis, mint említettem, a szita, vagy rosta kérgéből készül. Ez pedig ma is varázsló szerszáma a csallóközi bűbájosnak, vagy javas embernek. Négy negyedre való felosztása pedig a négy évszakra utal, melynek létrehozója a nap. A színek használata is ezt jelképezheti. Vörös a nyár, zöld