Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Isépy Nata: Alázatos ajándék (vers)
1SÉPY NATA: ALÁZATOS AJÁNDÉK Sokat gondolkoztam rajta már: mit adjak néked? De régen járom az Élet-utat és közben mindenem elvesztegettem. — Ma hát a szívemet kivettem, — mint friss, meleg cipót, puha gyolcsba bekötöttem, amit himes, szép 'szavakból, sávolyosra neked szőttem. Nyújtsd elé kezed, hogy belétehessem! — Féltem, mikor a szívemet kivettern, hogy alig maradt belőle, mert aki csak kérte, boldog-boldogtailannak szeltem belőle bő adakozással, — karéjt karéjra, — azzal a fohásszal, hogy jusson mindenkinek és jól is essen. — Féltem, mikor ai szívemet kivettem. De lám csak: csuda történt! A tört szív-kenyér egész lett! (Talán,, mert senkinek se vétett..) — S most teljesen tenéked adhatom. Azt akarom, hogy minden régi erőm, harcos kedvem, merész tettem tebenned váljék termő kalásszá. Minden jóság, mit meg nem tettem, (pedig akartam, Isten látja lelkem!) benned áradjon szét és alakuljon áldásthozó erővé! — Oldd meg a hímes szó-kendő bogba csomózott csücskét,, szeld meg a fehér szív-kenyeret!
