Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Neubauer Pál: Ezer esztendő egy nap. Részlet "A hiányzó fejezet" című új regényéből
lót, mielőtt az állat... De a kertkapu, amit évtizedek óta nem használtak, magától fölpüttant!... Forró szél csapott át a termen, a Ganges vidékéről ismert fülledt szél. Újból föl kellett tépnem galléromat, hogy meg ne fulladjak és szaladni akartam a messzi termeken át... S ekkor a kisértet,, az óriási fehér majom pont .5. szomszéd szoba ajtajában bukkant fö| és rámtekintett. A sötétség ellenére világosan láttam: a hátsó lábain állott magasra emelkedve, magasabb, mint egy nagy ember, a szeme lángolt, mint a tűz. Az ajtó nesztelenül fölpattint, az izzó szél újból átcsapott és a majom tovább imbolygott. Ma már nem tudom,, honnan vettem azt a halálos bátorságot, hogy üldözni merjem. A szörnyű játék minden ajtónál megismétlődött. Teremről teremre haladtunk föltartóztathatatlanul előre és Marco Polo hálószobája felé közeledtünk. Ez mind teljesen nesztelenül történt, sehol nem mutatkozott egyetlen egy szolga s én mintha a nyelvemet elvesztettem volna, nem tudtam hangot adni, nem bírtam segítségért kiáltani. Még négy terem volt előttünk, amikor valami kemény tárgyba ütköztem bele. Egy hosszú tőr volt. Jobbom görcsösen tapadt a fogantyújához. A félelmetes állat újból mozdulatlanul állott az ajtó előtt és rám meredt. Leírhatatlan pillantás volt: intelem és fenyegetés,, jég és tűz, halál és élet... A tőrt előre nyújtva előre akartam lépni, de borzaid állyail éreztem, hogy lábaim hozzánőttek a padlóhoz. Csak amikor az állat elfordult és tovább imbolygott, tudtam én is tovább menni... A borzalmas véget nem lehetett tovább föltartóztatni,, a katasztrófának néhány pillanat múlva be kell következnie... Három termen haladtunk át, elől a fehér majom, nehány lépéssel mögötte én a tőrrel... Most Marco Polo hálószobájának bezárt ajtajai előtt álltunk. Csend, semmi nem mozdult, uram biztosan mély álomba merülten aludt... Utoljára álltam a fehér majommal szemtől-szembe. Az állat félelmetes tekintete most hirtelen megváltozott és világosan, sőt túlélésén láttam, hogy az alakja is változik. Ez o'yan gyorsan történt, hogy tudatom nem is tudta követni, de e pillanatban a fehér majom és a szörnyeteg helyén egy hatalmas öreg ember állott a titkos szentély indus papjainak díszruhájában. Szemét mereven rármszegezte és bár ajkai nem mozdultak, hangokat is hallottam... De ez talán úgy történt, hogy a tekintete értésemre adta ezeket a ki nem mondott szavakat... A kézirat, Marco Polo egyetlen teljes kéziratai, amelyben a fehér majmok története meg van ír
