Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Morvay Gyula: Ilyen perceket kivánok (vers)
MORVAY GYULA VERSEIBŐL? ILYEN PERCEKET KÍVÁNOK Ezen a napon ütemmell vagyok tele. Régi látásom csak arra volt jó, jelentse: kászálódik a más harsonás szele. Nem rakosgatom össze a pasztellszíneket, újammal hantot sem má'llasztok, egyetlen ütemben vigyázom az embereket. Süllyedő szobák leroskadtak, de az emberek csillagok felé nyújtóznak. Áramló, mosti ejzása ez szép dolgoknak. Ha nyögnek is, mint májfák, együgyüen is: de építnek és ezzel kapom tőlük holnapjuk dalát. Ingó fának, füttyös barázdának egyszerre i pontos, józan célja van így bennünk. Ebben a percben zajló ütemmel vagyok tele! SÍRNI NE JÖJJÖN IDE MÉG EGY LÉLEK Néha mondtam: kilenc gyerekem lesz, kilenc nyárfai, csillagszemű remény. Gondoltam: duzzadjon az élet és ne pusztuljon kilenc szegénylegény. Hogy vigyáznak az asszonyméhek, fukarok ma az élettel, azt akarják: sírni ne jöjjön ide még egy lélek. Sose lesz kilenc gyerekem. Asszonyokkal szívemre vigyázok: meg ne verjen valami ismeretlen átok,, hogy csil'agszemű reményem sárban, gázban heverjen.
