Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Palotai Boris: Az őstehetség

Vajkó Gábor nem válaszolt. Szomorúan bóbiskolt a szűk kupé bársonyülésén, csizmaszárát kapargatta és maga elé bámészkodott.

A szerkesztő türelmetlenül hümmögött Valami csokrétát kellett volna a kalapja mellé tűzni, gondolta aggódva, hogy jobban ki legyen hangsúlyozva a paraszti volta, valami rikító kis vacakot. No mindegy! Majd Pesten veszek neki a bazárban Az a katonai termos sem tetszett neki, amiből az előbb teát ivott. No lassan kinevelődik. Olyan hamisítatlan parasztot farag belőle, amilyent nemcsak Pesten nem láttak még, de Regete-Ruszkán sem!

Laposan pislogott kis vulkán kofferjére. Hát ezzel aztán végkép nem lehet megérkezni . . . Parasztlegény vulkánkofferrel . . . Sóhajtott. Romlik, pusztul a falu is, az iparosítás mindenre rányomja bélyegét . , , Hátha tanult ez a Vajkó festeni és csak a bolondját járatja vele, hátha valamelyik konkurrens lap „szemfüles" riportere kideríti róla, hogy Vajkó igenis járt már városban, talán múzeumokat is látogatott és szorgalmas növendéke volt Berény Róbertnek. Hátha mindez kiderül, most amikor már megjelent a nagy riport négy hasábban, a fényképeket is beküldte klissiroztatni „Parasztfestő a malacaiva I", „P arasztfestő fej és közben", ,.Parasztfestő felfedezőjével dr. Kende Lajos fő szerkesztővel a szérűn . . ."

Szérűn . . . Kedvesen hangzik. Ember legyen a talpán, aki az ilyesminek ellen tud állni! Megelégedetten hunyorgott. Kár így gyötörni magát, Vajkó meg fogja hozni a belé invesztált tőke kamatait, még pedig busásan! Szérű... Jó ötlet volt ez a fényképezés. Csak el ne felejtse megvenni a Tündér-bazárban azt a kis csokrétát. Nagyon úrias így a kalapja. Odakivánkozik az a/ rozmaring vagy mi . . .

Görcsöt kötött a zsebkendőjére és megnyugodva harapta le szivarja végét.

Hosszú hetekbe tellett, amíg Vajkó Gábor belészokott az új világba. Lassú, komotós mozdulatait elkapta a nagyváros ziháló tempója, egyűgyű restelkedését legyűrte az a magátólértetődő, szűnni nem akaró kiváncsiskodás, amely lépten-nyomon követte, örökké résen volt és kirázta belőle a vallomásokat, mint zsákból a krumplit. Dehát mi van azon csodálnivaló, hogy a kútnál mosdik, a csűrben hál, borbély húzza ki az odvas fogát, újság, könyv pedig sohasem fordul meg