Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

Hettnerné megfordúlt és mély lélekzetet vett, hogy beszélni kezdjen, de akkor — néha még csodák is történnek — az ura vágott a szavába.

— Láss

Marié! Katának igaz van. Dér Herr Esze értünk sebesült meg. Und dér eine magyar soll den andern magyar heifen! Hab ich recht Kati?

A lány hálásan mosolygott rá.

*

Még néhány ágyúszóval telt nap következett, aztán elvonult a vész Kassa felett.

Október tizenegyedikének reggelén arra ébredt Haj Sebestyén a toronyban, hogy Rabutin generális uram csapata, mint a kámfor, semmivé foszlott. A város körül csak üresen tátongó sáncárkok maradtak utána.

Wolfmüller Gottfried, aki az éjszaka vigyázott, ki is jelentette:

— Elvonult

bizony őkelme egész ármádiájával egyetemben a Hegyalja felé. Talán úgy három óra lehetett, mikor az indulást megfúvatta.

A város föllélekzett és az uccák életre ébredtek megint. Emberek jártak a házak között és a tanácsház előtti téren újra fölütötték sátraikat a kalmárok.

Hettner Kata úgy járt, mintha mindenüvé fénylő boldogságot vinne magával. Észe Tamás is délcegen csörtetett gyógyult vállsebével.

Aztán két nap múlva újból végigperdült a város dobosának szava az uccákon, jelentvén, hogy holnap tartja bevnulását Kassára II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk őnagysága. Minden lakos fogadja őt és ünneplő díszbe öltözve álljon sorfalat a Nagy ucca két oldalán.

Október 14.

Reggel legszebb ruháját vette magára Hettner Lőrinc uram lánya. Tükrétől is sokáig kért tanácsot, míg a gyöngyös pártát hajába illesztette.

Hűvös, tiszta őszi reggel fogadta, ahogy kilépett