Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…

Tamás is. A szakállas böffenve akádott ki magából golyót, lőporfüstöt és visszaszaladt a bástya hátsó faláig. Kerekei élesen csikorogtak a köveken.

— Meghallják

ám az üzenetedet Jóska! — kiáltotta egyik hajdú.

Ekkor, mintha játékos gyermek labdája lenne, fekete vasgolyó hullott a bástya belső részén a földre. Azok, az ágyú mellett, észre sem vették. A golyó még forgott egy percig, aztán pukkanva csapódott ezer darabra.

Káromkodva ugrottak széjjel a hajdúk. Esze Tamás éles szúrást érzett bal vállában. Odakapott, de a hirtelen mozdulattól elvesztette egyensúlyát.

Valaki kiáltott mellette. Sápadt, ijedt arcok villantak a szemébe. Aztán valaki elkapta zuhanó testét.

Haj Sebestyén felöltözve feküdt a torony hatszögletű őrszobájában lévő ágyon. A faajtót szél nyikorgatta. Az ablak üvegére ezüst lemezeket rakott a hold.

Nem tudott aludni.

Gottfried és az ötvöslegény vigyázó lépése, mint a kísértetjárás hallatszott a falon túlról.

Arra gondolt, amit anyja újságolt neki máma, amikor az ebédjét hozta. „Hogy Esze Tamást megsebesítette egy bombaszilánk tegnap és Hettner Kata nem mozdúl el azóta mellőle." Torka száraz lett, hogy maga elé képzelte a lányt és szíve is a nyakában vert. Nem akarta elhinni, amit az anyja mondott, de a gondolata örökké visszatért erre.

Dob perdült odakint, aztán ágyú dördült a távolban.

— Az

én üzeneteim ... — gondolta a dobszóra és a mellében fájdalom csikordúlt. Hirtelen összetört benne minden mondvacsinált hősiesség. Elgörbült szájjal, kisfiúsán elsírta magát.

Esze Tamás még mindég sápadt arcokról álmodott. És, hogy fölébredt, most is egy sápadt arc állott az ágya felett.

Hettner Kata kezében reszketett a lavór. Tépés si-