Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…
— Ha valaki a strázsán aludva, vagy vigyázatlanul tanáltatik, meghal érette. Ha valakinek valami fogyatkozása lészen, azt a maga kapitányának, vagy kommendáns uramnak jelentse meg hogy az eligazíttassék. A főbíró mocorogni kezdett a széken. Megvakarta fejét az allonge paróka alatt. Fáradt volt már és únta az egészet. — Ennyi elég is lészen talán? — kérdezte szemét körüljártatva a gyülekezeten. — Nem! Áztat is tudtára kell hozni mindenkinek — szólalt meg Esze Tamás ölyvesi uram mellett — hogy a városban, aki nem deputáltatott fegyverkezésre, ki ne jöjjön, se ide s tova ne járjon, se gyülekezéseket ne tartson, mert ami rajta esik, magának tulajdonítsa. Meg, hogy minden rend között az egyesség megkívántatik. Senki egymásnak kárt ne tegyen lopással, vagy kóborlással, mert meghal érette. Radics András rábólintott a szavára. — Jól mondád Tamás! Én majd elfeledkeztem róla, — és az asztal végén körmölő nótáriushoz fordulva folytatta. — Áztat is vegye bele az edictumba kegyelmed, hogy a bástyákon való zajgásnak minden ember békét hagyjon és csendességben legyen, ha ellenséget lát. A lúdtoll sercegve futott a papíron. Aztán elhallgatott és a protocollumot vezető nótárius felkapta a fejét. Lukatsik uramnak megkordúlt a gyomra. Hirtelen eszébe jutott, hogy ma még nem evett semmit. Végezni szeretett volna már ezzel a tanácskozással, hogy haza mehessen. De ekkor felállott az asztal másik végén a magistrátus egyik tagja. Két kezével rátámaszkodott az asztal lapjára és a háta is meggörnyedt, amint a tisztek felé fordult: — Bocsássák meg beleszólásomat kegyelmetek, de proponálnám, hogy belevegyék aztat is ama edictumba, hogy senki hamis hirt ne költsön és ha mit hall,