Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…
— Jaj! Az én szegény asszonyanyám! És a kicsiny húgom! Jaj! Jaj! — Mi vagyon velük? — Fölégették a házukat! Jaj! Jaj! Kata abbahagyta a krumplihámozást és odament a lányhoz. — Tűz támadott Téhányban?.— kérdezte. Bora hirtelen abbahagyta a jajgatást. Orrát beletörülte köténye sarkába. — Dehogy támadott! — mondotta. — Még ha támadott volna, de tették! Most, hogy a kútnál valók, hát látom, hogy jönnek a téhányiak. Kérdem az egyiket: mit keres itt kegyelmed, ilyen késői órában? Mire ő aztat feleli: nem tudnád, hogy a nemes tanács rendeletére fölgyújtották Téhány falút, nehogy menedéket Találjon benne a német! Jaj, sikolték én egyet. Még.a vedret is visszaejtém ijedelmemben a kútba. Aztán később látám, hogy a miszlókaiak is jönnek a városba, a tőkésiek is, meg a hóstátról is cipekednek befelé az emberek. Elhallgatott. Az előtte álló két nőre nézett és hogy látta arcukon az ijedtséget, megint csak előhozakodott nagyhangú siránkozó bánatával. — Jaj, mi lészen asszonyanyámmal? Hol lel majd szállást éjszakára? Jaj! Jaj! Katán hideg borsódzott végig. Most érezte meg először a veszély közelségét. Gyomrát hirtelen megmarkolta valami és le kellett hunynia a szemét. Ebben a pillanatban hallotta meg az anyja hangját maga mellett. — Tudod é, hogy hol vagyon asszonyanyád? Bora beletrombitált a kötényébe és csak úgy felelt: — Nem én. — Hát akkor eredj és keressed meg. Ha meg meglelted, hozzad ide. Elalhatik itten a kamrádban és húgodnak is szorítunk még valamicske férőhelyet a konyhán.
