Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…
szoknyájába. Haj Sebestyén ledobta süvegét az asztalra és tíz újjával végigszántott hosszú, vékonyszállú haján. Majd levágta magát az egyik székre és úgy szólt: — Hát fölesküdtem én is a fejedelemnek. Láttalak, amikor általmentél a tanácsház előtt Oda sem néztél, ahol én állottam, pedig könnyen meglelhettél volna. Az első sornak szélén én valék a második. — Nem is gondoltam én arra, hogy ott vagy te. Hirtelen csend szakadt reájuk. Haj Lőrinczné asszonyom kiment a szobából. Kata a padlót nézte. Haj Sebestyén meg égő szemmel a lányt. Aztán, hogy az nem szólt, megint csak elkezdte: — Holnaptól állandó szolgálatom lészen. Reánk bízák a vigyázást a toronyban... Éngemet választottak és még három másik legényt. Kettőt az ácsoknak, egyet meg az ötvösöknek céhéből Büszkére húzta magát és két újját végigsimogatta pelyhedző bajuszán. — Én vigyázom .majd a biztonságtokat... És ha holnap körülkeríti a várost a labanc, az életetek nyugodalma az én vigyázásomtól függ! Kata végignézett ezen a sovány, vézna gyerekemberen és szája szélére halvány gúny telepedett. — Jó kezekben lészen az életünk akkor! Haj Sebestyén csak dicséretet látott a szavában. Közelebb vonta székét a lányhoz és keze is közelebb csúszott a lány karjához az asztallapon. — Hát az.bizony jó kezekben lészen... Mert a magistrátus aztat parancsolá, hogy minden lövést, minden bombadobást dobpergéssel jelezzünk, előre figyelmeztetvén vele a lakosokat, nehogy valakinek is bántódása -essen. Keze most már elérte a lány karját. Végigsimított rajta az újjaival. Hangja is meleg lett egyszerre: — Minden dobperdüléssel tenéked üzenek majd holnaptól kezdve Kata. Hát úgy figyeljed a toronyból Jövő dobszót!
