Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Fiedler József: Cassovia, anno domini 1706…
met kaptak az elmormogott mondatok az emberek szájában. — ... s utolsó csöpp véremnek kiontásáig fegyverkezvén, megnevezett kegyelmes fejedelmünk s hazánk hívségében állhatatosan megmaradok, azok ellen sem titkon, sem nyílván semmit nem cselekszem... Csend lett. Csak a sor végén kocogott még egy öreges hang a többi után, mintha megismételné a szavakat: — ...semmit nem cselekszem... A lány körülfuttatta szemét a téren és Esze Tamást kereste megdobbanó szívvel. A generális mögött azonban csak egy pár szepességi hajdú állott feszes vigyázban. Károlyi Sándor erős hangján tovább olvasta az esküt: — Barátjának barátja, ellenségnek ellensége leszek s ha másokban ... Kata csalódottan sóhajtott és ment tovább. A nagy, kőcsipkés templom tornyában nyolcat ütött az óra. Az ucca túlsó oldalára még utána jött a generális szava: — ...ezen Kassa városának veszedelmére szolgáló dolgokat tapasztalok, minden félelem és személyválogatás nélkül kinyilatkoztatom ... Egyszerre nem hallott semmi többet, mert befordúlt a Lakatos uccába. A szűk sikátorból kiszorúlt a lakosok hűségeskűje és a fejéből is kiszorúlt minden, ami nem tartozott Esze Tamáshoz meg a tegnapi estéhez. Úgy ment végig a házak között, mint az alvajáró, csak azt érezte világosan, hogy testének minden porcikájában jókedvű nevetés bujkál. Aztán elmúlott a kacagó kedve. Belépett Haj Lőrinc uram mészáros uccai boltjába, amely kicsiny volt és csak a nyitott ajtón keresztül kapott világosságot. A falakon különböző formájú állattestek lógtak és nyers húsnak émelyítő szaga érzett mindenütt. Katának nyelnie kellett, hogy elfojtsa undorodását.
