Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Keller Imre: Liszt Ferenc az ember és a művész

írta a címet. Ebben a címben határozta meg művének tárgyát, a részleteket elmondta, elbeszélte, leírta, megfestette zenéjében és zenéjével. így áradt zenéjéből finom epika, melyben ragyogó árnyalattal rezzent meg a szenvedély vagy lobbant fel az indulat. Halálos pontossággal ismerte a hangok érzelmi és értelmi súlyát, ismerte színezésük módszerét, melynek titkos festékdobozát szívében őrizte.

Vegyünk egy példát.

Egyik zongoralegendájának a címe: „Paulai szent Ferenc a hullámok felett jár." Ebben az alkotásban Liszt egyénisége: a művész, a „zongorakirály", a hívő lélek, az istenfélő ember és a zeneköltő olyan nagyszerű egységben, bámulatos összhangban lép elénk, hogy igazán nem tudjuk, mit bámuljunk inkább: a darab felülmúlhatatlan zongoraszerűségét, vagy a jelenet plasztikáját, avagy a merészséget, mellyel Liszt a hullámok felett lépkedő szent útját rajzolta ki? Egy színes, nagy, mozgalmas kép tárul elénk ebben a műben. A tenger indulatosan, tarajosán háborog. Mi félünk. De nem fél a szent, aki nyugodtan, békével és szeretettel szívében lépked az ide-oda csapkodó hullámokon. Nem fél, mert hisz az Istenben, bízik csodatévő erejében, bizton számít arra, hogy semmi baja sem eshetik, mert mellette van az Isten és minden veszélyt elhárító, elemnek legyőző hatalma. Liszt ezt az Istenbe helyezett bizalmat szinte csak leheletszerűen vetíti elénk, amint az Isten is csak lélek, csak szellem, csak lelkűnkkel megfogható és felfogható legtökéletesebb lény.

így írja le, így mondja el Liszt Ferenc Paulai szent Ferencről szóló legendát, mely mindenkit megkap, legyen az hívő vagy hitetlen.

De Lisztnek egyéb szerzeményei is egy-egy történetet beszélnek el. Ha olvasmányai során valami különösképpen megragadta, akkor gondolatait hamarosan zenébe öntötte. így született meg: a Dante, Or-