Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-12-01 / 10. szám - Keller Imre: Liszt Ferenc az ember és a művész

igazságait, amint ezt Liszt tette. Chopinről írt könyve meg egyenesen szenzációs. Azzá teszi az a biztos lélekelemzés, mellyel elénk tárja ennek a hihetetlenül finom, kényes, utánozhatatlan zeneköltőnek életét, kétségeit, lelki válságait és szenvedését.

Általában elmondhatjuk, hogy a sokoldalú Liszt emberi és költői nagyságát írásai csak emelik. Lehetővé teszik, hogy még alaposabban beletekinthessünk szívébe. Megértsük gondolatait, céljait, tetteinek indítékait, elveit, esztétikai irányítását, művészetrajongását és megbámuljuk alaposságát, mellyel minden kérdést felfogott, megmért és elintézett. A legbonyolultabb kérdéseket,-a legzajlóbb ellentéteket szinte játszi könnyedséggel intézte el. A szenvedély soha sem ráragadta el, mindenkor megmaradt higgadt, gondolkodó úrnak, aki a bonyodalmakat komoly érvekkel igyekezett megoldani. De főképpen mindenkor megmaradt írónak, aki tisztában volt minden szavának súlyával, értékével és minden jelzőjének színes világításásával.

Olyan tisztán írta prózáit, mint amilyen tisztán ragyognak zenei alkotásai. Még 73 éves korában írt XIX. rapszódiája is szellemi frisseségtől, ifjúi hévtől és magasra csapó lelkesedéstől duzzad. A fáradtságnak, kimerülésnek, a kiírtságnak, az ismétlésnek semmi jele sem látszik rajta. Általában Liszt sokat és igen könynyen írt. 1233 művet hagyott hátra. Jellemző, hogy e 1233 mű között 130 olyant alkotott, melytől a magyar stílust még a legsovénabb német vagy francia esztétikus sem tudja megtagadni. Ezekben a tiszta magyar vagy magyaros ízű müvekben tett Liszt vallomást az egész világ előtt magyar volta, magyar gondolkodása, magyar érzése mellett. Isoz Kálmán Lisztről írt cikkében erről a tényről a többi között ezeket mondja:

— A magyar muzsika kétségtelenül Liszt rapszódiái révén lett világszerte ismeretessé. Kifejezetten ma