Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-12-01 / 10. szám - Keller Imre: Liszt Ferenc az ember és a művész
KELLER IMRE: LISZT FERENC AZ EMBER ÉS A MŰVÉSZ A most folyó ünnepségek Liszt Ferenc nagyszerű személyére irányították az egész művelt világ figyelmét. Nem mintha akárcsak egy pillanatra is lesiklott volna az emberiség szeme Liszt Ferenc zseniális alakjáról, de a kultúrembereknek szükségük van ünnepekre, amikor a soraikból kiemelkedő, szellemiekben vezető hőseire különös áhítattal, magasztos érzéssel és önértéküket is emelő büszkeséggel tekinthetnek. Ilyen kultúrünnepekre különösen nekünk: magyaroknak van égető szükségünk. Ellenségeink megszámlálhatatlan serege kéjes örömmel igyekszik ránk sütni a barbárság bélyegét és összes kiváló szellemi értékeinket szétosztogaiják maguk között. így tettek Zrínyi Miklóstól kezdve Petőfin, Madáchon, Kossuthon keresztül egész Liszt Ferencig. Nekünk kell tehát első sorban a világ szeme elé állítanunk ezeket az óriásokat és műveiken keresztül bebizonyítanunk, hogy mi fajtánk világmegmozgató hajtásai voltak ők, kiknek szellemi alkotásai nélkül hiányos volna az általános emberi kultúra. Ebből a szempontból bír nagy jelentősséggel a Liszt Ferencre való ünnepi megemlékezés. A külföld kénytelen velünk emlékezni és velünk emlékezvén, kénytelen ez alkalommal napfényre hozott újabb és újabb adatok alapján elismerni, hogy Liszt Ferenc nem a németeké, még csak a franciáké sem, hanem kizárólag a miénk: magyaroké. De abból a szempontból is fontos a Liszt Ferencünnep, mert a rája való emlékezés során teljes pompájában bontakozik ki előttünk a világhíres „zongorakirály" emberi és művészi nagysága. Azaz: talán helytelenül bontom szét Lisztben az embert és a művészt, mert e kettő szigorúan fedi egymást. Lisztben a mű