Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Eme.: Színház, film, rádió
Belvárosi Színház. AZ ESERNYÖS KIRÁLY. Ralph B e n a t z k y zenésjátéka 12 képben. Fodor László Navarrai Margit című vígjátékából készült ez a zenés vígjáték. Igénytelensége mellett is a legsikerültebb megnyitó darab, bár ezt az előkelő helyet nem a darab vívta ki magának, hanem elsősorban a kellemesen ötletes zene és a (fordító Zágon István szellemes versei. A második császárság előtt, Lajos Fülöp korában, játszódik a darab, — itt előttünk egy rokokó zenélőóra belsejében. Ez nem a legszerencsésebb megoldás, mert bár van ugyan benne újszerűség, ez mégis inkább árt a darab tempójának. A mese a szerelem, és a politika harca. Ez a mese még a színháznak sem fontos, a játékra helyezik a hangsúlyt. Kár, hogy ehhez a szabadabb játékformához nincs elég megfélelő színészük és hiba, hogy a rendezés is csak másolni tudta a bécsi előadást. (A budapesti közönséget sokkal többre kellett volna értékelni.) P á g e r Antal, ha környezete engedi, túl tett volna a nagy francia operett-komédiáson. Chevalieren is. Mezei Mária egy jelenésében is nagyszerű stilizálókészségről tanúskodott, táncával és énekével pedig többet nyújtott, mint amennyit egy prózai színésznőtől várni szabad. A legjellemzőbb hangulatjátékot a fiatal Hoykó Ferenc adta, aki a darab legegységesebb figurája. Hálás volt még a közönség, az író zeneszerzőnek Zágon Istvánnak és a díszletekért G a r a Zoltánnak. Magyar Színház. PITYU. Brúnó Frank és Török Rezső 3 felvonásos komé-’ diája. Úgylátszik a Magyar Színház ebben a szezonban is a sablonokra állította be magát A Pityu a közönség állatbarátságára apellál, — kevés sikerrel. A sovány histórián a magyarra való átdolgozás még fogyasztott. Az sem segít a darabon, hogy kitűnő és kiérdemesült színészek tőlük telhetőén küzdenek a sikerért. A rendezés és díszletezés nélkülözi a kellő komolyságot. MINDENKI LÉPIK EGYET. Balázs Sándor, Mikszáth Kálmán elbeszéléséből írt 3 felvonásos vígjátéka. Mikszáthnak talán bármegyik írását jobban e| lehetne képzelni színpadra, mint a Mindenki lépik egyet. Ebben az írásában Székelyföldre „látogat" el a nagy palóc, hogy
