Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Eme.: Színház, film, rádió

rendezte a Nemzeti Színház első előadását s meg kell állapítanunk, hogy az igen nagy tömeget mozgató előadás fegyelmezettségében és szépségében nagy sikert aratott. A Missa Sollemnise előadásának igen nagy közönségsikere is volt, a jegyigénylők a kitervelt 6 előadáson túl is újabb és újabb előadásokra indítják a színházat. A Nemzeti Színház tehát jó auspiciumok között indult el a hamarosan bekövetkező centennáriumi ünnepségek elé a Missa Sollemnise pedig azt hisszük nem fejezi be karrierjét a Nemzeti Színház színpadán, hanem szabadtéri előadásokban is nagy közönséget fog hódítani, hisz nem egy adottsága van Újházi György elképzelésének, amit teljes pompájában kifejteni csak egy nagyobb lehetőségeket nyújtó nagyobb tömegeket mozgató szabadtéri előadáson lehet.

Possonyi László.

A BOLYAIAK.

Miklós Jenő 3 felvonásos drámája.

A magyar csillag örök sötétsége fájt a költőnek, — Miklós Jenőnek. Ez a nagyon fínomlelkű íróember azonban csak néhány nagyszerű párbeszédben tudta fájdalmát tökéletesen megmutatni. Ezek a részek azután nagyon is kivilágítottak a szokványos és kevésértékű drámai keretből. Ez a keret két magyar zseni magyarosan keserű harca egymás ellen, — amit alapjában a szerelem Idéz fej, de a legmélyén egy,, egy pillanatra a tehetség féltékenysége is fel-felvillan. (Ennek az örök emberi harcnak a kidomborítása sokat javíthatott volna a drámán.) A két matematikus-óriás körül úgy szövődik egy terjedelmes és felesleges mese, hogy azok, mint egy láthatatlan hálóban kétségbeesetten vergődnek. Csak az a néhány pillanatuk nagyon szép, amikor néha-néha' szabadra kerülnek. A keretnek a 48-as forradalom előtti Erdélyt kellene megmutatnia, ami csak úgy sikerülhetne, ha romantikusra állítanák a színpadot — De nem ez történik, hanem ehelyett sokszor érvényrejutnak a különböző színjátszási elvek és a szükséges egyensúly igy létre sem jön.

Az első felvonásban még a folyton ki-bejáró tömegek is akasztják a drámai fejlődést, mig a másodikban a székelybokréta vendégszereplése teszi azt még reménytelenebbé. A harmadik felvonás szolgál némi vigasszal, — sok szerepe van ebben a kitűnő díszlet, nek is a két hőst már leterítette az idő és a szélmalomharc. Két bukott pőre-ember áll egymással szemben. Itt még sokat jóvá lehetne tenni, ha érvényre jutna Miklós Jenő legbelsőbb énje, a költő örök bizakodása, — a ma