Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Eme.: Színház, film, rádió
színház, film, rádió. UJ PESTI MAGYAR SZÍNHÁZI ÉV. Művészi versengés jegyében indult el a budapesti új színházi évad. A művészi versengés jegyében, amely pedig nemcsak létalapja a mindenkori színháznak, hanem egyetlen megteremtője a színház-művészet érdekes, izgalmas külön levegőjének is. A művészi versengés jelenti egyut!al a művészetek egyik igazi lényegét. A versengésben csak felfokozódhatik a művészet és ezáltal nemcsak megerősödik, de meg is tisztul. Ez az alkotó versengés hosszú idő óta szokatlan jelenség a Színház életében. Mostani jelentkezésének közvetlen okát a Nemzeti Színház új fiatal igazgatója Németjh Antal szolgáltatta. Akkor jött, amikor a színházi front már az eddig megszokott tempójával készülődött az új szezonra. Ami a színház-művészetből megmaradt, _ a színház már felkészülődött arra, hogy tovább menjen a háborúutáni idők önkényesen kiszabott útján, — mikor ez a fiatal igazgató megérkezett. Frissen jött és életkora tempójával azonnal munkába fogott. Napok alatt leszerződtette Budapest márkás színészeit, lekötötte a legérdemesebb írókat és műsorra tűzte a többi színházak által évek óta érthetetlenül fektetett darabokat. A komoly versengéstől elszokott magánszínházak első meglepetésükben szinte teljesen átengedték neki a terepet és csak később — elég későn vették fel a versenyt. Kár, hogy akkor is csak annyira, hogy egy-két, főként közönséget jelentő sztárért megharcoljanak. Meg- és féljegyzésre méltó, hogy ebbe a versengésbe beleszólt maga a közönség is. Sőt egy olyan tekintélyes számú új közönség jelentkezését észlelhettük, amellyel eddig a felületes színházi szemlélet nem is számolt és nem is számolhatott. Ez a közönségréteg a Nemzeti Színház javára döntötte el a versenyt. Ez az új közönség visszautasította a közönségről táplált általános színházi tévhitet is, igazolta önmagát és a benne hívőket és visszautasította azt a hiedelmet, mintha az új színházi törekvések elbukhatnának az ő részvétlenségén. Az új közönség-réteg legjellemzőbb ismertetője, hogy kezdi megtalálni a szépérzékét. Még nem kell és nem is lehet vele úgy számolni, mintha igényeiben nehezen kielégíthető lenne. Nem is kíván ma még elérhetetlen művészi csúcsokat, csak annyi művészetet, amennyi ma már kötelező. Bizonyára olyan művekkel is megelégszik, amelyek