Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ismeretterjesztés - Iharos Alfonz: A mohaerdők medveállatocskája

ISMERETTERJESZTÉS.

IHAROS ALFONZ:

A MOHAERDÖK MEDVEÁLLATOCSKÁJA,

Ha az egészséges, zöld mohaszőnyegből egy darabot kitépünk és vízbe teszünk, néhány óra múlva a víz felszínén erős nagyítóval a Természet egy csodálatos világát fogjuk látni. Sok más különböző apró lény között találkozunk a mohaerdők medveállatocskáival: a Tardigradákkal.

A néhány tizedmilliméternyi állat nagyságához viszonyítva nem túlzás a mohaerdő elnevezés, melynek árnyékában élnek a Tardigradák rendkívül figyelemreméltó életet. Egy-egy mohalevélke a valóságban megfelel egy-egy dúsan terített, hatalmas asztalnak, melynek tányérjaiból, sejtjeiből a Tardigradák kiszürcsölik táplálékukat és pedig elegáns kínai etikettel. Nekik is van két pálcikájuk, a szájukból kitolható két kis lőröcske, melyekkel felszúrják a növényi sejteket és garatjuk szivattyúzó működésével kiszívják a sejtből a nedvet.

Nagyon szerény igényű állatok és nagyon takarékosak, mert a felesleges táplálékot elraktározzák és nagyon okosak, mert a felesleget önmagukban halmozzák fel. Testüket u. i. folyadék: testnedv tölti ki, melyben a raktározó sejtek szabadon lebegnek.

További titkokat is felfedek. A medveállatoknak nincs vérük, érrendszerük, légzőkészülékük. Az oxygént bőrükön át veszik fel. Aktív életet csak nedvességben tudnak élni. A nedvesség nélkül való időben beszáradnak, összezsugorodnak és életműködésük szinte nem észlelhető alacsony fokra száll le. Ilyenkor étien, szomjan 6, 8 évig is kibírják. 150 C° meleget és 272 Cü fok hideget is kiállanak. A vízben a hidegtől és melegtől meggyötört lények ismét életre kelnek és