Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: A szlovenszkói magyar falu és a könyv
rászoktatni az igazi, lélekkel kereső s szívvel olvasódó könyvekre. íme, egy falusi tanító, könyvtáros levele. Hosszas fejtegetés helyett ez mond irányelveket. „Ami könyvtárunkat s olvasóközönségünket illeti, a következőkép állunk: Úgy az egyesületnek, mint a községnek van könyvtára s mindakettőnek könyvtárosa én vagyok. A könyvek száma nem nagy, de válogatott művek összessége. Ami nincs meg az egyik könyvtárban, az megtalálható a másikban. Először csak egyszerű dolgokkal, mesékkel kezdtük az olvasást, majd Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Móra Ferenc könyvein át eljutottunk Móricz Zsigmondhoz és Szabó Dezsőhöz is. Itt már fokról-fokra, lépésről-lépésre haladtunk. Ismertettem egy előadás keretében a könyveket, részleteket olvastunk fel belőle. Először csak az úgynevezett „ártatlan" részekből, később jött a többi. Szerelmesebb témájú soroknál megmagyarázni igyekeztem, hogy ezek nem azért vannak, hogy az olvasókat csiklandozzák, hanem, hogy tanítsanak, neveljenek. Mikor így megemésztettünk egy könyvet, odaadtam olvasni a legértelmesebb olvasók egyikének azzal, hogy ha elolvasta, beszámol róla. Ezután következik a regény alakjainak a mindennapi életben való megkeresése, felismerése. Bizony, ezeknek az alakoknak nagy részét megtaláljuk környékünkön, többé-kevésbbé a maguk valóságában. Hogy többet ne mondjak, az „Elsodort Falu" llona-napi estje is megvolt nálunk, ha enyhített formában is. Sőt, a „Sárarany" Túri Danija is, nem beszélve a „Rokonok" egyes alakjairól. Ezekután már igazán élvezettel, gyönyörűséggel olvasnak. Persze, a felismerések keresésénél s a párhuzamnál igen óvatosan kell eljárni, mert az ember könnyen a vádlottak padján találhatja magát. Senki sem szereti, ha kevésbbé szimpatikus regényalakkal hasonlítják össze. Könyvet én, anélkül, hogy el ne olvasnám, nem adok ki a kezemből. Először olvasom, aztán ismertetem: