Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: A szlovenszkói magyar falu és a könyv

met ismertetné meg a faluval, túl az iskoláskönyvek stílusán.

Hiányunk sok. Mi az tehát, amivel mégis rendelkezünk?

Legelsősorban a könyvtár. Az egyes könyvgyűjtők, rajongók, könyvvásárlók szórványos telepei között magasztos, központi feladata van a falusi könyvtárnak, amely összetereli az olvasnivágyókat, a pénzteleneket s azokat is, akik csak félve közelednek a könyvhöz.

Az egyes kulturszövetkezetek s vallásos egyesületek könyvtárán túl a falusi könyvtárak jutnak nagy szerephez. Hogyan alakulnak ezek?

Az esetek nagy százalékában úgy, hogy a jegyző vagy a tanító megkapja a községtől felhatalmazását a kis könyvtár megalapozására, fejlesztésére. Az illető bemegy a városba s ha nem különösen érdeklődik a könyvek iránt, a könyvkereskedő által elibeszórt könyvek közül megvesz mindent, ami neki is tetszik, ami őt különösebben érdekli, de amiért pénzt úgysem adna ki. Megveszi azt is, amit a kereskedő már lerázni szeretne magáról, a poros, megvénhedt könyveket s ezzel a kiáltással: „úgyis jó a falusi könyvtárnak", kimerítik a két-háromszáz koronás büdzsét, s ezzel megvan a könyvtár. Találunk benne Kurcmálert, Wallace-detektivregényeket, néhány Tolnai Világlapja-kiadmányt, füzetes regényt s valami díszmunkát, ami drága, akad közte Gárdonyi és Jókai, olykor egy Petőfi is, aztán Thomas Mann, mert ez a legújabb s egy Barbusse is, meg Pitigrilli. Válogatás nélkül, fontos, hogy a rendelkezésre álló összeget túl ne lépjük, örül a bevásárló, mert szép könyveket visz haza s a rendeletnek elég tétetett, örül a kereskedő, mert sikerült néhány bóvlit is elsütnie, csak éppen a falusi gazda nem örül, aki novemberben nekifekszik a könyvtári könyvnek s véletlenül Bemard Shaw Szent Johannáját találta. De nem örül a kultúrember sem, aki azt látja, hogy szenti